A világ szürkében: a színvakság fajtái

A színvak kissé másképp látja a világot, olyan mintha szürkés képernyőt nézne: gyakoribb esetben bizonyos színeket képtelen megkülönböztetni egymástól.

A színvakság, vagy diszkromatopszia a rendellenes színlátás egyik fajtája. A színvakságban szenvedő beteg képtelen bizonyos színek megkülönböztetésére. Tipikus példa, hogy a színvak nem tudja megkülönböztetni, mikor piros és mikor zöld a közlekedési lámpa, mert mindkét színt a sárgához hasonlónak látja. ishihara3
Mi ennek az oka?
A színvakság vagy genetikailag öröklődött, vagy egy másik betegség miatt alakult ki, amely lehet mérgezés, alkoholizmus, szemhályoggyulladás, vagy például, diabétesz. Az emberi szem három alapszínt észlel, a vöröset, kéket és a zöldet.
Ennek megfelelően a színvakságnak is van több fajtája, és a tünetek is mások: a színtévesztés azt jelenti, hogy csak az egyik alapszínt észleli rosszul az illető, többnyire a zöld és piros színt keveri össze. Ez a fajta rendellenesség többségében a férfiaknál fordul elő, nőknél csak elvétve, mivel az X-kromoszóma örökíti, tehát a hibás X-kromoszóma nem korrigálódik.

A színvakságról először az angol John Dalton írt, 1794-ben. A fizikus-kémikus Daltonnak szintén gondja volt a színlátással: saját magán végzett megfigyeléseket, ezért is nevezik a vörös-zöld színvakságot daltonizmusnak. Ő szintén csak három színt látott, sárgát, ibolyát és kéket. A füvet vörösnek, a vért feketének észlelte.

Létezik teljes színvakság is, azonban igen ritka. Legtöbbször genetikai eredetű probléma, de az is lehetséges, hogy hibásan dolgozza fel a színeket az agy. A betegséget úgy kell elképzelni, mintha az illető fekete-fehér képernyőn át látná a világot, azaz csupán a szürke különböző árnyalataiban észlel mindent.

Ha ez genetikailag öröklődött, az az ember élete végéig nem fog színeket látni. A teljesen színvak gyermek számára az a normális, ahogy ő látja a világot, ezért sokszor csak az iskola első évében derül ki a problémája. A színtévesztésnek több típusa van, attól függően, hogy a három színérzékelő receptor közül melyik működik hibásan.

A protanomália (PL) a vörös fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége, a protanópia (PP) a vörös fényre érzékeny receptorok hiánya. A deuteranomália (DL) a zöld fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége, a deuteranópia (DP) a zöld fényre érzékeny receptorok hiánya.

A tritanomália (TL) a kék fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége, a tritanopia (TP) a kék fényre érzékeny receptorok hiánya, míg az achromázia, monokromázia a teljes színvakságot jelenti.

n%25C5%259117

Az okok

A színvakság biológiai háttere az, hogy a szemretina kétféle fotoreceptort tartalmaz: a csapok a színlátásért felelősek, a pálcikák pedig azért, hogy a szürkületi, a fekete-fehér látást biztosítsák. A fényreceptorok közül a csapok oldják meg a szemben a színlátást.

A csapoknak három típusa van: léteznek kék receptorok, zöld- és sárga receptorok. A sárga receptorok érzékelik a vörös színt, mivel az ideghártyából a vörös szín külön érzéksejtjei hiányoznak. A színvak embereknél a szem retinájában nincsenek meg ezek a csapocskák, vagy megvannak, de nem működnek. Ilyen esetekben gyakori, hogy a színvaksággal egyéb látási problémák is együtt járnak.

Van megoldás a színtévesztésre?

Ma már nem nehéz megállapítani, ha valakinek gondja van a színlátásával. Többféle képteszt létezik, leggyakrabban az Ishihara-tesztet használják. Lényege, hogy egy hasonló színárnyalatú pontokból álló ábrát mutatnak a páciensnek, azon belül pedig egy más színnel valamilyen számot lehet kiolvasni: a színtévesztő erre képtelen, nem tudja elkülöníteni a számot a háttértől.

Nagyon fontos, hogy a színtévesztő, vagy a színvak tudjon a betegségéről! A színtévesztők és a teljesen színvakok is megtanulnak együtt élni betegségükkel: látnak színeket, de egészen másképpen. Bizonyos szakmákat értelemszerűen nem választhatnak, ahol szükség van a színek pontos ismeretére és megkülönböztetésük képességére.

A betegség korrigálására manapság használható színszűrő szemüveg vagy kontaktlencse, amennyiben a színtévesztést az érzékelési tartomány eltolódása okozza. Ha szerzett színlátási zavarról van szó, tehát a problémát valamilyen mérgezés vagy betegség okozza, a kiváltó okot kell megszüntetni, s ezzel általában a színlátási zavar is elmúlik.

Forrás: