Mire gondolnak a focisták büntetőrúgáskor?

Modern gladiátoraink a labdarúgás világában próbálnak érvényesülni. Bár élet halál harcot már nem vívnak, egy egész ország “futballsorsa” múlik rajtuk. Hogyan tudnak ekkora nyomással megbirkózni?

Az 1994-es labdarúgó világbajnokságon az olasz Roberto Baggio az utolsó, mindent eldöntő tizenegyes rúgást kihagyta, ezzel győzelemre segítve Brazíliát. Ezt az emlékezetes pillanatot még ma is sokan emlegetik, annak példájaként, hogy milyen sok múlik egyetlen játékoson. Az emberi elme valahogy sokkal könnyebben emlékszik a negatívumokra és a kihagyott gólokra, mint a nagy sikerekre. Egyetlen hiba miatt elfelejtkezünk mindarról a sikerről, amit előtte és utána elért focistánk. Pedig Roberto valami olyasmit tett le az asztalra, amire kevesen képesek: az 1998-as világbajnokságon gólt szerzett tizenegyesből.

Fókuszban a kapu

A játékidő végére, amikor már mindenki felélte a saját energiáját és reménytelenül próbálkozott a góllövéssel, hálátlan feladatnak tűnik elvállalni a 11-es rúgását. Ezt a terhet nehéz feldolgozni, sportpszichológusok segíthetnek a nyomás kezelésében, de sokat jelent a tapasztalat is.

foci5

Ilyenkor minden figyelmet a kapura kell összpontosítani. Ha a játékos elkalandozik, például arra gondol, hogy „mindenki engem figyel”, „úristen minden rajtam múlik”, „mi lesz a hírnevemmel, ha nem rúgom be”, sok jót nem jósolhatunk a játékosnak. Csakúgy, mint a teniszben: a finalisták nem azok a játékosok, akiknek a legjobb az erőnlétük vagy a technikájuk, természetesen minden tudás birtokában vannak, de még arra is képesek, hogy stressz-helyzetben a legjobbat hozzák ki magukból.

Börcsök Gyöngyi pszichológus

A cikk folytatását a KamaszPanasz oldalán olvashatjátok:

Mire gondolnak a focisták büntetőrugáskor? >>>

Forrás: