Őszi kedvencünk – A csipkebogyó

A csipkebogyót mindenki ismeri: Magyarországon szinte mindenütt megtalálható. Van, ahol vadrózsának és vagy csipkerózsának is nevezik, hivatalosan azonban gyepűrózsának hívják.

Sok helyen megterem, hiszen nem igényes növény, leginkább hegyoldalakon, erdőszéleken, irtásokban, erdősávokban találkozhatunk vele. Ismertségét jelzi az is, hogy a köznyelvben számos egyéb névvel illetik, úgymint bicskefa, csipkefa, ebcsipke, ebrózsa, istenátkoztafa, parlagi rózsa, tüskefa. A termésére is nagyon sok kifejezést hallhatunk. Ilyen a bicske, csipke, csipkebogyó, csipkenye, csirke, gugya, hecsedli, hecsepecs és szaragógya.

Mire használják?

A rózsákat a déli országokban (Bulgária, Törökország) elsősorban illatanyagaikért termesztik. Illóolajuk, aromájuk a kozmetikai- és illatszeriparnak szolgáltatnak nélkülözhetetlen alapanyagot. A középkortól kezdve népszerű a „rózsavíz”, amit testápolásra mindenütt előszeretettel alkalmaztak az előkelő családok. Egy hazai népdal pedig arról tanúskodik, hogy hazánkban is szívesen használták az igényesebb portákon a húsvéti locsolkodáshoz.

Gyógynövény, de mire jó?

A vadrózsa azonban elsősorban gyógynövény, s mint ilyen is igen közkedvelt. Gyerekkorunk óta mindannyian tudjuk, hogy teája jót tesz, ha megfáztunk. Azonban a korszerű kutatások már az is igazolták, hogy miért van ez így: áltermése, a csipkebogyó vitamin és ásványi anyag tartalma miatt kiváló ellenállás fokozó, immunerősítő, egészségfenntartó szer.

Legértékesebb hatóanyaga a C-vitamin, amelyet nagyobb mennyiségben tartalmaz, mint bármely más vad vagy termesztett gyümölcsünk, zöldségünk.

A C-vitamin természetes antioxidáns, mely részt vesz a sejtképzésben, segíti a vas felszívódását, gyorsítja a kötőszövet újraépülését valamint döntő szerepe van a fogíny, erek és fogak megújulásában.

Emellett B1-, B2-, és P-vitaminok, szénhidrátok, pektin és szerves savak is találhatóak a csipkebogyóban. A P-vitaminok (bioflavonoidok) kiegészítik az aszkorbinsav hatását, kedvezően hatnak a hajszálerekre, valamint enyhén gátolják a C-vitamin gyors lebomlását.

Mikor gyűjtsük? Hogyan gyűjtsük?

A csipkebogyót akkor kell gyűjteni, amikor a bogyók teljesen megérnek. Az érett, piros terméseket azonban még keményen kell leszedni, mert a dércsípte bogyók megpuhulnak és kenődnek, eltartásuk utána nem lehetséges. Zsákokban vagy halomban ne tartsuk, mert bemelegszenek, megpuhulnak, hanem célszerű vékony rétegben elterítve szárítani.

csipkebogyo3

Hogyan fogyasszuk?

A csipkebogyó nyersen is igen finom, ám legegyszerűbben teaként fogyaszthatjuk, akár önállóan vagy más erősítő teákkal. A csipketeához felhasználhatjuk az egész termést, de a mag nélküli, csak húst tartalmazó tea a legértékesebb. A kereskedelemben mindkét forma kapható. Fontos, hogy ne forrázzuk, főzzük, mert akkor épp a C-vitamin bomlik el belőle, ehelyett 1-2 órán át, langyos vízben áztassuk a terméseket!

A teát nagy mennyiségben, rendszeresen érdemes fogyasztani. A csipkehús felhasználható szörpök, borok és lekvár („hecsedli”) készítéséhez is. Ezekből az arra érzékenyek mértékkel fogyasszanak, mivel a termés magas pektin és gyümölcs-sav tartalma miatt enyhén hashajtó hatású.

Háttérinformáció

Az adatok, információk forrása a Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat tudományos igényességgel állították össze a tanszék munkatársai. Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Central Europe program keretében, az ERDF társfinanszírozásával folyó Traditional and Wild projekt biztosítja.

Forrás: https://napidoktor.hu/


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.