Csak le ne nézz – A tériszonyról 2013-02-27 Kórkép Megosztás: Tweet A tériszonyos embernek bizony meggyűlik a baja a magasságokkal. A tévé-toronyba sem mer felmenni, számos élménytől kénytelen megfosztani magát. Mások számára elképzelhetetlen, miért retteg valaki ennyire a magasban. A tériszonyos ember azonban azt nem tudja elképzelni, hogy felmenjen egy bizonyos magasságon túlra, mert elfogja a rosszullét. Kiveri a víz, nyálelválasztása fokozódik, szédül, lassul a szívverése, légzése. Remeg a lába, görcsbe rándul a gyomra, mellkasi fájdalom léphet fel – a tériszonyos úgy érzi, lehúzza a mélység. Repülőn akár pánik is elfoghatja. Nem tud mit kezdeni félelmével, olykor halálfélelem is gyötri, szervezete reagál és kialakulnak a tériszony tünetei. A tériszony más néven akrofóbia – neve a görög akra, vagyis szikla, csúcs szóból származik. A tériszony egy magasabb emeleten, hídon, toronyban, erkélyen is jelentkezhet, de bizonyos embereknek átélniük sem kell a helyzetet, elég, ha elképzelik: máris jelentkeznek a tériszony tünetei. A tériszony lehet veleszületett probléma, de kialakulhat valamilyen, pánikot, szorongást keltő helyzet miatt is, amit például kisgyermekkorában tapasztalt meg az illető. De mi a tériszony oka? A belső fülben levő, vesztibulum nevű egyensúlyi szervünk felelős a megfelelő egyensúly-érzetért. Azt tulajdonképpen együtt alakítja ki a vesztibulum, a kisagy, a középagy, valamint a mély-érzékelés. Ám ha a vesztibulum az optikai érzékeléssel nincs összhangban, jelentkezik a tériszony. A zavart azonban csak akkor veszi észre az illető, ha nagy magasságokba emelkedik, és lenéz a mélységbe. Normális körülmények között nem észlelhető. Le lehet küzdeni a tériszonyt? A tériszonyt le lehet győzni, de természetesen kell hozzá némi gyakorlás. A lényeg, hogy ha magasan van, ne nézzen le a tériszonyos, ne meredjen a mélységbe kikerekedett szemekkel! Fejét tartsa felfelé, vagy vegye fel a természetes fejtartást, és egy előtte levő, közeli, fix pontra helyezze tekintetét. Ne olyasmit nézzen, ami mozog. Ha át kell haladnunk a mélység felett, az utat akár kúszva, mászva is megtehetjük, nem muszáj állva maradni. Mindezt gyakorolni kell: fontos, hogy a tériszonyos megtapasztalja, nem történt semmi gond, és valószínűleg következő alkalommal sem fog. Magabiztosságot ad neki az érzés. Olvass több cikket a pszichoterápiáról! Bizonyos, súlyosabb esetekben pszichoterápiára (viselkedésterápiára) és gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A virtuális valóság kialakítása, melyet először az 1990-es években alkalmaztak embereken, szintén hatékonynak bizonyult a tériszony kezelésében: a terápia keretein belül valódinak tűnő, interaktív környezetet hoznak létre a páciens számára számítógépek segítségével, és csak fokozatosan teszik ki a félelmét okozó dolognak, majd szoktatják őt hozzá. Az expozíciós terápiának is ez a lényege – új kísérletek szerint azonban a terápia kortizol stresszhormonnal való kombinálása is igen hatékony a tériszony kezelésében. A kortizol stresszhormon felelős ugyanis a félelem kialakulásáért, segítségével azonban ki is iktatható a félelem. Forrás:
