Hedonikus éhség – Avagy miért nem kontrollálható olykor az evés?

A mai kísértések nagymértékben felelősek az elhízásért

A csillapíthatatlan éhség, a cukros, zsíros ételek utáni vágy sok ember életét keseríti meg nap mint nap. Miért alakulhat ki mindez? Abbahagyható a mértéktelen evés?

Napjainkban nem kevés gyermeket már egészen kicsiként diétára kell fogniuk a szülőknek. A lurkók különösen könnyen belecsúszhatnak a csábító édességek, feldolgozott ételek kiváltotta komfort-evésbe, sokszor a szüleik sem tudnak róla, mert titokban falatoznak, elrejtve az egészségtelen igazságot. S egy kikényszerített gyermekkori diétát követően is képesek egész életükben sóvárogni a cukros, zsíros finomságok után.

Evés, „letiltás” nélkül

Az emberi szervezetre évezredek óta jellemző a sok evés, a kalóriákhoz való ragaszkodás. Amennyiben több kalóriát égetünk el, mint amennyit a közelmúltban elfogyasztottunk, a test felerősíti az étvágyat, s késlelteti az üzenetet agyunkban, amely azt jelzi, hogy tele vagyunk. Pontosabban, több ghrelin éhséghormont, de kevesebb peptidet szabadít fel – utóbbi teszi lehetővé a bél számára, hogy jelezze az agynak: hagyja abba az evést. A jól bevált koncepció homeosztázis néven ismert.

Kutatók szerint azonban a nyugati típusú, ún. kényelmi étrend másfajta impulzust kreál az evésre.

Miközben a homeosztázist a bél és az agy közötti hormon-kommunikáció vezérli, ez a másfajta, evésre irányuló vágy az agy jutalmazási rendszerében összpontosul, amely a függőségekben is szerepet játszik. A szakemberek ezt „hedonikus evésnek” nevezik.

A hedonikus étvágyat a zsíros, cukros, mesterségesen felturbózott ételek gerjesztik, amelyre sajnos nagyon sok gyermek és felnőtt is „ráharap”.

A világszerte terjedő elhízás-járványnak kevés köze van a kalória iránti igényhez

A régi időkben az emberek hamar rájöttek, melyek azok az édes ízt eredményező ételek, amelyek nem mérgezőek, így biztonságosan fogyaszthatók. Akkoriban azonban nem léteztek olyan mértékben energiadús ételek, mint ma.

A hedonikus evést ma az elhízás egyik legnagyobb mozgatórugójaként tanulmányozzák a kutatók. A modern társadalom lépten-nyomon kínálja a könnyen elérhető, gyorsan fogyasztható feldolgozott ételeket, s élvezetre vágyó agyunk arra késztet bennünket, hogy együnk.

Az édes ételek különösen nagymértékben árasztják el az agyat dopaminnal. Miután pedig a kémiai jel megjelent, az örömérzet miatt az ember újra és újra ilyen jellegű élelmiszereket keres. Ezen elmélet szerint egy fánk iránti sóvárgás ugyanolyan erős lehet, mint a heroin vagy az alkohol utáni vágy. Ironikus módon szervezetünknek nincs szüksége függőséget okozó anyagokra, s nincs szükségünk a sült tésztában lévő extra kalóriákra sem.

„Az elhízási járványnak semmi köze nincs a kalóriaigényhez”- hangsúlyozta Michael Lowe, PhD, a philadelphiai Drexel Egyetem pszichológiaprofesszora. A hedonikus éhség, vagyis az a típusú éhség, amikor bármit elfogyasztanánk, ami örömöt okoz, nem köthető ahhoz, hogy valóban éhesek lennénk. Az ember ilyenkor csak a bizonyos ételek adta kellemes érzésre vágyik. Sajnos azonban ezekkel együtt járnak a plusz kalóriák.

Foto:123rf.com

Ha végigmegyünk egy utcán, megfigyelhetjük: mindenütt ott vannak a kiváltó okok. Nagymértékben feldolgozott ételek, üdítők, chipsek, pizzák, zabpelyhek szerepelnek a reklámplakátokon. Ezekben az élelmiszerekben nagy mennyiségben találunk cukrot, zsírt, mesterséges színezékeket, ízesítést és sót. Mindez, úgymond, pontosan kalibrált ipari recept a kísértésre.

S ha valaki már több kilót hízott, a fogyásra tett kísérletek általában visszaütnek – mondta Kevin Hall, PhD, a Bethesda-i Nemzeti Egészségügyi Intézet anyagcsere-szakértője. A test ugyanis pár kiló leadásakor is evésre késztet.

Szervezetünk az ételekre támaszkodik, amikor energiára van szüksége – normális tehát, ha éhesnek érezzük magunkat, amikor órákig nem ettünk. Ám ha az éhség állandóan fennáll, annak komoly okai is lehetnek.

10 + 1 ok, amiért az állandó éhség fennállhat

A szervezet egyszerre két módszerrel „vág vissza”. Lelassítja a nyugalmi állapotú energiaégetést, vagyis kevesebb kalóriára van szükségünk, de eközben az éhséghormonok mennyiségét emeli, s azok a hormonok is kisebb mennyiségben termelődnek, amelyektől telítettnek érezzük magunkat. Az eredmény? Többet akarunk enni, mint azelőtt, hogy soványabbak lettünk.

Fotó: 123rf.com

„A mai emberek tökéletesen felkészületlenek ezen biológiai következmény kezelésére – mondta Lowe. – A szervezetünk elsősorban olyan, mint 10 ezer évvel ezelőtt, amikor a természetben éltünk.”

Míg a homeosztatikus éhség beépített jelzéssel rendelkezik, a hedonikus evést nehezebb kontrollálni. Gyakran egyáltalán nem érezzük, hogy elég, hogy nem kéne többet ennünk, mert az öröméért falatozunk.

„A hedonikus jutalmazási rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy egy nagy vacsora után még egy édességet is magunkba tömjünk, akkor is, ha a beleink már tiltakoznak” – mondta Frank Greenway orvos, a Pennington Bioegészségügyi Kutatási Központ igazgatója.

Mi az oka azonban annak, hogy egyes emberek meg tudnak állni pár falat után, míg mások állandóan rájárnak az édességre?

Fotó: 123rf.com

A különbség a kutatók szerint a génjeinkben, környezetünkben és abban keresendő, milyenek a gátló reakcióink – vagyis, az agyunk fékezői, melyek segítenek ellenállni az impulzív viselkedésnek. Ha ezek elég erősek, akkor néhány falat is elegendő számunkra.

„Egyesek sokkal túlzóbb hedonikus reakciót mutatnak az ételekre, mint mások. Vannak, akik nagyon erőteljesen reagálnak, más emberek viszont csak nagyon enyhén” – összegezte Graham Finlayson pszichológus, PhD, az angol Leeds-i Egyetem étvágykontroll és energiaegyensúly-kutatási csoportjának vezetője.

A hedonikus evés azonban sokak számára jelent manapság komoly harcot, még ha nem is esnek gyakran túlevésekbe.

„Ez egy óriási probléma – mondta Stephanie Manasse, PhD, a Philadelphiai Drexel Egyetem kutató professzor-asszisztense. – Megvan az információnk ahhoz, hogy segítsünk az embereknek lefogyni, leszoríthatjuk a kalóriát, edzhetünk többet, egészséges ételeket és menüket tervezhetünk és kínálhatunk. Ugyanakkor, egy élet során egyeseknek állandó erőfeszítést jelent, hogy ellenálljanak a kísértéseknek, melyek ma már az utcán is számos esetben szembejönnek velük. Mindez sok, túlsúlyossá lett ember számára válik vesztes csatává, különösen, ha már elhíztak” – vélekedett a szakember.

Forrás: https://napidoktor.hu/index.php