Túrógombóc, ami nem is gombóc

Túrógombóc nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Milyen a jó túrógombóc? Puha, lágy és rezgős. Néha ugyan megesik, hogy nem is gombóc, inkább óriás galuska, de attól még kihagyhatatlan fogás.   A túrógombócot az egész családunk szereti. Illetve csak majdnem az egész, mert Nagylány inkább a szilvásra esküszik.

Ha személy szerint engem kérdezel, nekem teljesen mindegy  milyen ízesítésű gombócot tálalnak fel, csak sok legyen belőle. Nagyon sok. Néha még az is kevés. A gombócmániám kezdete évtizedekkel korábbra datálódik.

Emlékszem, gyerekkoromban, amikor négy-öt évente a kanadai rokonaink hazalátogattak, apai nagyanyám órákon át gyúrta, görgette a több tucat szilvás gombócot, mert a tengerentúlon bár mindent meg lehetett kapni már akkor is – harminc-negyven éve -, de a kézzel formázott, fahéjas cukorral egyesével megtöltött besztercei szilvákkal készült gombócot semmi nem tudta helyettesíteni.

Így aztán mindenki igyekezett kihasználni a lehetőséget, hogy annyiszor és annyit egyen belőle, amennyit nem szégyellt. Én meg csak sodródtam az árral és élveztem a helyzetet, mert persze nekem kanadai rokonok nélkül is bármikor készített nagyanyám gombócot, ha úgy kívántam, de ostoba lettem volna nem kihasználni a lehetőséget.

Arra is emlékszem, hogy nem csak ízre, de kinézetre is hibátlanok voltak azok a szilvás gombócok. Tökéletesen gömbölyűek voltak, sehol egy pupli, sem hupli nem volt rajtuk. Ez a nagyszülői hagyaték vezért éveken át, amikor gombócokat formáztam. De ahogy gyarapodott a családunk, a szilvás változatra egyre ritkábban vállalkoztam, mert öt gyerekre elegendő mennyiséget készíteni nem kicsit időigényes.

Így jött a képbe aztán a túrós változat. Sokkal egyszerűbben megvan és aki szereti a túrót, annak nem kell ennél tökéletesebb desszert. A túrós változattal azonban együtt járt egy – nem kevés fejtörést okozó – dilemma is: melyik a fontosabb, a külalak vagy az állag? Sok-sok kísérletezés után most már egyértelműen az állagra szavazok, így született meg a mi túrógombócunk, ami kinézetre inkább óriás galuska, de ez az ízén mit sem változtat. Sőt!

Túrógombóc, ahogy mi szeretjük

habos túrógombóc

Előkészítési idő:  
Főzési, sütési idő: 
Összes idő:  

Hozzávalók

  • ½ kg túró
  • 6 dkg búzadara
  • 6 dkg liszt
  • 3 tojás
  • egy csipet só
  • 2 evőkanál édesítőszer
  • 1 citrom reszelt héja/ fél rúd vanília kikapart magjai (opcionális)
  • vaj, zsemlemorzsa
  • tejföl, édesítőszerrel

Elkészítés

  1. Első lépésként törjük át a túrót és válasszuk szét a tojásokat.
  2. Adjuk a túróhoz a tojások sárgáit, a búzadarát és a lisztet (ha használunk, itt adjuk hozzá a reszelt citromhéjat és a vaníliarúd kikapart magjait).
  3. Dolgozzuk össze alaposan a masszát, majd fedjük le és tegyük félre körülbelül három óra időtartamra.
  4. Egy nagy lábosban forraljuk vizet és adjuk hozzá sót.
  5. A tojásfehérjékhez adjuk hozzá a csipet sót és kezdjük el felverni. Mikor már félig felhabosodott, adjuk hozzá az édesítőszert és verjük addig, amíg fényes nem lesz.
  6. Óvatosan keverjük a felvert tojáshabot a túrós masszához.
  7. Egy nagy kanállal szagassunk nagyobb galuskákat és tegyük őket a lobogó vízbe. Vegyük vissza kicsit a lángot és főzzük addig a “gombócokat”, amíg fel nem jönnek a víz felszínére.
  8. Forgassuk a megfőtt galuskákat vajon píritott zsemlemorzsába.
  9. A tálaláshoz kínáljunk édesített tejfölt.

habos túrógombóc

 

Forrás: Mom with Five


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.