Vágy és szerelem, kéz a kézben?

Vágy – ez a szó valaminek a hiányát jelenti. Olyasmi felé, amit egyszer már megismertünk, megtapasztaltunk. Vagy valami ismeretlen dolog felé, amelyet nagyon szeretnénk megtapasztalni.

Bárcsak itt lenne. Bár megérinthetném! Csak egy kicsit, és az egész hetem vidám lenne! Vajon hányan gondoltunk már így vágyunk tárgyára, a szeretett személyre, aki talán egészen még nem a miénk?

Különös dolog a vágyakozás

Néha mintha nem is létezne, és egy falat csoki elfogyasztása jobban esne, mint egyet hemperegni….máskor viszont fizikailag fáj, hogy nem ölelhetjük át Őt. A vágy és a szerelem nem jár kéz a kézben. Legalábbis sok esetben – mai világunk pedig igyekszik is belénk sulykolni, hogy amit meglátsz, megtetszik, szerezd meg, tedd a magadévá. A másik embert megkívánni – egy perc leforgása alatt megtörténhet. Bemész egy buliba, jól érzed magad, szemezel egy kicsit – és ha adódik az alkalom, ha vonzódsz az illetőhöz, máris a fellegekben érezheted magad. Igaz, lehet, csak egy kevésbé kellemes helyen, és csak egy éjszakára.

Ha azonban szerelmesek vagyunk, a dolog egészen más töltetet kap. Sokszor hallhattuk már: a nők kevésbé tudják szétválasztani a szexet a szerelemtől, mint a férfiak. Persze vannak nőneműek, akik ennek hallatán bőszen ráznák a fejüket. Mert bizony a ma divatos szinglik – akik tényleg önként vállaltan azok -, szívesen élik világukat, csak úgy, akár két-három jól bejáratott pasival is a tarsolyukban.

A hölgyek egy része azonban képtelen erre. Nem azért, mert sokan menthetetlenül romantikusak vagyunk – egyszerűen másként alkottak minket. A vágy, a szex akkor az igazi, ha azért a fiúért a világot meg tudnánk váltani. Ha felhív, a hangjába a kezünk beleremeg, még fél óra múlva is kipirult arcunkat igyekszünk zavartan elrejteni a jelenlevők elől.

A gyomrunkban köröznek azok a bizonyos pillangók, az érintésére felrobban bennünk valami…és minden együtt töltött percre boldogan gondolunk vissza. Amikor pedig az ágyba keveredünk, az maga a mennyország.

Szokták mondani: egy hosszú, többéves kapcsolatban a szerelem általában átalakul, szeretetté változik. De azt az erős kapcsot, ami továbbra is arra indít minket, hogy örömmel térjünk haza a párunkhoz, izgalommal várjunk egy esti közös fürdést, a szenvedéllyel teli összebújást, az egykori lángolás érzése adja meg. Az összetartozásé.

Ha látszólag jól megvagyunk, és eddig minden kiválóan működött – majd egyszercsak egyikünk elkezd húzódozni a szeretkezéstől, el kell gondolkodni.

halo4 Olvass még több cikket a vágyról!

Ha csökken a vágy

A vágy csökkenésének persze lehet egészségügyi és számos más oka is – a stressz, a fáradtság, a bánat. De vegyük a nagyon egyszerűt. A rossz hír az, hogy legtöbb esetben ilyenkor elmúlóban van a szerelem – és nincs a kapcsolatban annyi öröm és boldogság, ami összetartana bennünket.

Jön a hölgyek részéről “fáj a fejem” és hasonló, sokat emlegetett frázisok – a pasik pedig beülnek a számítógép elé, mert egy fontos stratégiai játékból csak nem maradhatnak ki.  A fantáziálás nem bűn. De ha napról-napra azt vesszük észre, hogy a bizonyos kolléga vagy kolléganő jár az eszünkben az ágyban, aki múltkor olyan helyes volt, vagy olyan csinosan volt felöltözve, akkor baj van.

Vajon miért nem gondolkodunk el a bensőbb okokon? Sokan csak hagyjuk, hogy az egykori boldogság szép lassan az enyészeté legyen. Ahogyan a szerelem fenntartásáért, úgy a vágy életben tartásáért is tenni kell! Ne feledkezzünk el arról, hogy miért szeretett belénk a társunk.

Hogyan néztünk ki, mit szerettünk csinálni, milyen tulajdonságaink voltak az elején! Mitől voltunk izgalmasak és egyediek – nem olyan nehéz azt a csábos, huncut mosolyt előcsalogatni! Aztán, hajrá, szakadjon, aminek szakadni kell!

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.