Valaki zaklatja a gyermekem? 2. rész

Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben a zaklatott és zaklató gyerekek viselkedésének jellemzőire hívjuk fel a figyelmet. Az első részt ide kattintva olvashatod el!

7. Idegenkedés: a gyermek képtelen beszélni róla, mi történik

Ahogy a gyermek idősebb lesz, egyre kevésbé vonja be szüleit a mindennapok történéseibe, egyre kevesebbet mesél róla. A lányokat éppúgy érinti a zaklatás, gúnyolódás, mint a fiúkat, ám ők nem szívesen beszélnek arról, mi történik velük, nem akarnak gyengének látszani, vagy félnek az„árulkodás” következményeitől.

Lehet, hogy a megfélemlítés túlságosan megalázó ahhoz, hogy elmondják: például egy szégyenletes fotó vagy pletyka, amely szájról-szájra, telefonról-telefonra jár. Az is lehetséges, hogy a kamasz maga sem tudja, mennyire elítélendő az, amit társa/társai csinálnak vele.

Ezek a gyerekek fejlődésben vannak, ezért teret kell adni számukra, hogy feldolgozzák a történteket is beszélhessenek róla! Lehet, hogy szükséges számukra egy kis oktatás, felvilágosítás a felnőttek részéről.

bant

8. A gyereket nem érdekli semmi

A tinik impulzívak lehetnek. Nem ritka, hogy gyorsan változtatják érdeklődésüket egyik dologról a másikra, egyik társaságról a másikra. Az azonban feltűnő, ha egyszer csak már nem érdekli őt semmi. Egyik nap még minden érdekelte, most pedig semmi! Vészjelzés, ha a kamasz olyan tevékenység iránt is elveszíti érdeklődését, amelyet azelőtt élvezett! Ez már a depresszió jele lehet a kigúnyolt gyereknél!

9. Reménytelenség, szégyen és depresszió érzése

A kamaszok éppenséggel az önállósodást próbálgatják, ezért igyekeznek megküzdeni a zaklatással is egyedül. Ha azonban megpróbálnak megküzdeni a problémával és nem sikerül nekik, a negatív gondolatok, érzések elhatalmasodnak rajtuk. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert csak egy lépés a depressziótól az öngyilkossági kísérlet!

Egyes diákok különösen érzékenyek lehetnek a zaklatás következtében, például a cyber zaklatás áldozatai, a mentális egészségügyi problémákkal, a fogyatékkal élők, vagy azok a kamaszok, akik már ebben a korban tisztában vannak vele, hogy leszbikusok/homoszexuálisak, biszexuálisak vagy esetleg transzneműek.

10. A gyerek erőszakkal és konfliktusokozással próbál felülkerekedni gondjain

Szintén figyelmeztető jel, hogy a gyermekünk gúnyolódás célpontja, ha problémáit nem képes hatékonyan kezelni, csak kiabálással, erőszakkal, konfrontálódással. Agresszíven reagál a legkisebb bosszúság esetén is (pl. nem ő nyert egy játékban), csúnyán beszél és megpróbálja átvenni az irányítást.

terror

Nem árt ugyanakkor tudni, hogy azok a gyerekek, akik a zaklatást, gúnyolódást elkövetik, általában olyan családban nőnek fel, ahol az erőszak, az agresszió a megoldás mindenre. Sajnos, belőlük válik később a legtöbb bűnöző.

11. A gyerek nem mutat empátiát a bántalmazott diákok iránt

A szakemberek szerint azok a kamaszok, akik szeretnek másokat gúnyolni, zaklatják diáktársaikat, sok esetben fel sem fogják, hogy mennyire megbántják azt a másik gyereket.

Jó példa erre a közösségi oldalak használata: ha valakivel szemtől szemben állunk és mondunk neki valamit, akkor látjuk a  reakcióját, testbeszédét, de ha mindezt elektronikusan tesszük, akkor hiányzik ez a visszacsatolás. Sok gyerek nem látja és nem érzi, hogy viselkedése elítélendő és rossz. Társadalmi fejlődéséből hiányzik az empátia, mint érzés.

12. Szexuális zaklatás, homofób ugratás

A szakemberek szerint nagymértékű az átfedés a zaklatás, a homofóbiás ugratás és szexuális erőszak között a középiskolások körében. A verekedő diákok nagy része szexuális tartalmú megjegyzéseket tett más diákokra, vagy részt vett homofób ugratásban, illetve terjesztett szexuális tartalmú pletykákat. Szexuális irányultsága miatt nem kevés diák kap rosszindulatú megjegyzéseket, szóbeli bántalmazást.

13. A zaklatás heti, vagy napi gyakorisággal történhet

Sok gyerek vesz részt az ún. „társadalmi harcban”, és mindenre képes, hogy népszerűségét előidézze vagy megtartsa az iskolai hierarchiában. A kegyetlenséget és az agressziót sokan azért alkalmazzák, hogy fenntartsák saját „státuszukat”. 

Vannak, akik kifejezetten azért bántanak másokat, hogy tiszteletet vívjanak ki maguknak, és feljebb kapaszkodjanak „a ranglétrán”, de amint feljebb kapaszkodnak, arra is megvan az esélyük, hogy maguk is áldozattá vagy agresszívvá váljanak!

Forrás: