Kínos kérdések a gyerektől

>,,Anyu, mire való a punci?” Minden szülő fel tud idézni hasonlóan kellemetlen pillanatokat csemetéjének köszönhetően. Hogyan kezeljük ezeket?

Tömött busz, vagy bevásárlóközpont tele vásárlókkal: ki kívánna megfelelőbb alkalmat arra, hogy gyermekével megtárgyalja, hogy ,,miért sikítozott este anya a hálószobában?", vagy azt, hogyan lehetne elmagyarázni ,,mire való a punci?" Minden kisgyerek okozott már meleg helyzeteket váratlan kérdéseivel. Mit tehet ilyenkor a szülő?

Kíváncsi Fáncsi

Fontos, hogy a gyermekünk kicsi kortól kezdve érezze, ha kérdése van, bátran fordulhat hozzánk! Ezek a kínos pillanatok segítenek a szülőknek, hogy a kamaszkorhoz érve ne tátongjon óriási szakadék kettőjük között.

Megnyugtatásul: a szerepek később felcserélődnek és a kérdések a fiataloknak lesznek kellemetlenek. Szeretnék elkerülni, hogy mi tegyük fel azokat a bizonyos kérdéseket, de ők is ódzkodnak megkérdezni, amit tudni szeretnének.

Akarom! Akarom! Akarom!

Persze nem feltétlenül kell kérdeznie a gyerkőcnek ahhoz, hogy zavarba hozza szüleit bevásárlás közben. Bárki belevörösödne, ha gyermeke a kígyózó kasszasor kellős közepén elkezdene hisztizni egy drága és teljesen felesleges termékért. ,,De nekem kell az a világító póni anyu! Vedd meg nekem!" A szemfüles szülő válasza rövid és lényegre törő: ,,most nem lehet, majd választasz valami szépet a szülinapodra, jó?"

Természetesen ez nem segít minden esetben. Ha a nyafogás továbbra sem szűnik, és már mindenki minket néz, nehéz helyesen kezelni a helyzetet. Rossz döntés végül bedobni a kocsiba a pónit, hogy végre elcsituljon a vihar, ezzel ugyanis megtanítottunk a gyerekünket arra, hogy ha akaratos, megkaphat bármit. Helyette mindig magyarázzuk el neki, hogy miért mondunk nemet! Ha elsőre nem, később bele fog törődni, hogy a hiszti hasztalan.

gyerekek30

Érzékeny pontok

,,Apát akarom! Őt jobban szeretem, mint téged!" A gyerekek is tudják hova kell ütni, hogy nagyon fájjon, míg ha nem is szerettek volna megbántani minket igazán. Ez a mondat minden anyukát szíven szúr, pláne, ha a gyógyszertárban mondják neki a szomszédok előtt.

A gyerekek gyorsan tanulnak, és hamar rájönnek, hogy hogyan lehet sarokba szorítani a szülőket, vagy hogyan tudják megbosszulni, hogy nem tudták érvényesíteni az akaratukat. Ilyenkor is a gyors és természetes reakciókra kell törekedni: ,,Tudom, hogy most haragszol rám, de én is mérges leszek, ha folytatod a hisztizést! Hazamegyünk, és megbeszéljük, hogy mi a baj, rendben?"

Ha érzi, hogy hasztalan a próbálkozása, előbb jobb, ha megnyugszik, mintha vitába kezdenénk vele az emberek előtt. A kínos helyzeteket nem lehet kiküszöbölni, de megfelelő módszerrel gyorsan orvosolhatjuk a kellemetlenségeket.

A legfontosabb, hogy maradjunk teljesen nyugodtak és válaszoljunk hasonlóan hűvös hangon! Ne kiabáljunk, és ami még fontosabb, soha ne rángassuk a gyerekünket, vagy szégyenítsük meg mások előtt. Ha így tennénk, attól kezdve számára szintén ez lenne a követendő példa.

Nekünk kell meghúzni a határvonalat, és éreztetni meddig mehet el!  Figyeljünk oda arra, ha megtiltunk valamit, mindig indokoljuk meg miért nem szabad azt csinálni! ,,Most nem mehetsz ki játszani, mert még nem ebédeltünk!" ,,Most maradj egy kicsit csendben, mert anya telefonál!" Ha követjük ezeket az apró tanácsokat, a kínos kérdések és pirulós jelenetek sem fognak ledönteni minket a lábunkról.

Forrás: