A szacharin története

A cukorbetegek megmentője, modern világunk energiaszegény édesítője a szacharin, de vajon ki és mikor fedezte fel?

1879 – Ira Remsen és Constatntin Fahlberg, a John Hopkins Egyetem kémikusai első alkalommal publikálnak a benzoesav-szulfimid, közismertebb nevén szacharin tulajdonságairól.

1901 – Az Egyesült Államokban megalapítják a Monsanto vállalatot, ahol elkezdik a szacharin tömeggyártását.

1907 – Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma vizsgálódni kezd, hogy a cukor helyett használt szacharin nem hágja-e át a 1906-os egészséges élelmiszerekről alkotott törvényt. Theodore Roosevelt, aki maga is szacharinfogyasztó volt, ellenezte a vizsgálatot.

1909 – Szakértők megállapítják, hogy a szacharin fogyasztása kis mértékben (napi – gramm) teljesen biztonságos.

I. Világháború – A cukorhiány miatt a tartósított élelmiszereket szacharinnal édesítették, a kormány feloldott minden megszorítást a szacharinnal szemben.

cukorka3

1950-es évek – A fogyókúrázók előnyben részesítik a szacharin, mint mesterséges édesítőszer használatát a kalóriaszegény táplálkozásban.

1970-es évek – Kutatók megállapítják, hogy a szacharin rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a rák kialakulásához.

2000 – Újabb kutatások alapján a tudósok felszólítják az Amerikai Toxikológiai Programot, hogy a szacharint húzzák ki a rákkeltő élelmiszerek listájáról.

2001 – Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) a szacharint emberi fogyasztásra biztonságosnak állapítja meg.

2010 – Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség lehúzza a szacharint a veszélyes anyagokat tartalmazó listáról.

Forrs:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.