Szponzort keresek! 2009-12-31 Kívül-belül Megosztás: Tweet Keresek magas, kisportolt, eszes úriembert, ki képes kielégíteni igényeimet… az első három kritériumtól pénztárcától függően eltekintek! A statisztikák szerint a Föld össznépességét tekintve a nemek aránya 55-45%-ban oszlik meg, a nők javára. Ebből az a pofonegyszerű konklúzió vonható le, hogy a nők többen vannak, mint a férfiak. Minthogy ezzel a női nem is tisztában van, ez azt eredményezte, hogy a gyengébbik nem tagjai vérre menő küzdelmet vívnak az alfahímekért. Paraméterei: sok pénz, drága autó, szép ház és mondjuk nem hátrány a helyes sportos külső sem, ami a heti 3-4 borsos árú squash órára enged következtetni, ami roppant imponáló. A fényes győzelem érdekében a hölgyek többnyire a következő eszközöket választják: szolárium, több réteg smink (melynek következtében kialakított arcuknak 99%-ban semmi köze nem lesz természetes Isten adta valójukhoz), hajhosszabbítás (mert ugye a XXI. század emberének már a haja sem nő magától), márkás ruhák, méregdrága ékszerek és kiegészítők, és természetesen az egyre közkedveltebb plasztika. Még egy kicsit lecsípünk innen, kicsit kitoldjuk ott, és máris pofásabb, eladhatóbb, nemde? Olvasva a paramétereket felmerül a kérdés, hogy mindezt mégis ki fogja finanszírozni? Egy gyors fejszámolás, de akárhogy osztunk-szorzunk, havi 122 000 forintos nettó átlagkeresetünkből a túléléshez okvetlenül szükséges dolgokon kívül másra nem futja. Nem marad más hátra, mint mecénást keresni leendő pazar életünkhöz. Viszonylag még fiatalok vagyunk, aránylag csinosak is (hála az eddig valahogy kispórolt, és amúgy is most nagyon menő spinning óráknak), az egyetem, ne adj isten a középiskola ugyan félbemarad, de egy jó szponzor mellett már nem is lenne szükség a továbbtanulásra. Sőt, jelenlegi (nem épp vezérigazgatói) állásunkat nyugodt szívvel otthagyhatnánk, hiszen párunk hatnullás fizetése mellett nem is lesz rá szükség. Összességében, több legyet ütünk egy csapásra. Még az öregeket is el tudjuk küldeni alkalomadtán egy-egy wellness-hétvégére, így családon belül is népszerűbbek leszünk. Így indulnak el a nők magabiztos léptekkel a ,,kitartott nő" cím megszerzéséért. Nincs is túl nehéz dolguk. Sajnálatos módon általános tendencia lett, hogy ezek a potenciális alfahímek az ilyen típusú hölgyekre buknak. Kicsit eltorzult a világ… Ezek a párok, akik ilyen mesébe illő módon egymásra találnak (avagy a nők pénzdetektoraik segítségével magukhoz szippantják életük párját) döntő többségükben nem lesznek a boldogság és harmónia mintaképei. Egy habos-babos érdekkapcsolat jön létre, ahol a felek kielégítik egymás felszínes szükségleteit. Anyuci megkapja a pénzt, apuci pedig a szeplőtlen külsejű csinibabát, akivel öröm megjelenni minden fontos rendezvényen. (Az ,,apuci" és ,,anyuci" természetesen csupán jelképes fogalmak, semmiképpen sem szerencsés, ha egy ilyen fúzióból még utód is származik). Ez roppant elgondolkodtató, viszont le kell szögeznünk, hogy a női társadalomnak csak egy bizonyos hányadát képezik az ilyen típusú, értékrendű nők. A fent említett apróhirdetést azok a nők adhatnák fel, akik párjukban nem szerelmüket, hanem luxuséletük finanszírozóját látják, de azért van remény. Szerencsére még akadnak olyan nők, akik a párjukat szeretik, nem annak pénztárcáját. Forrás:
