Tüdőrák: új gyógyszer segíthet a kemoterápia mellett

Ígéretes lehet a kombinált terápia

Amennyiben egy, immunrendszert erősítő gyógyszert kombinálnak a kemoterápiával, a módszer komoly segítséget jelenthet agresszív tüdőrák esetén – állítja egy ígéretes új tanulmány.

Kétféle terápia keverésével megduplázható annak az esélye, hogy egy tüdőrákban szenvedő beteg életben marad. Egy új tanulmány, melyet a New England Journal of Medicine szaklapban közöltek, rámutatott: az agresszív tüdőrák esetén tovább élhetnek a páciensek a betegség előrehaladása nélkül, ha a kemoterápiát egy új, immunerősítő gyógyszerrel kombinálják náluk.

Az új, III. fázisú klinikai kísérlet során kiderült, hogy ha ún. pembrolizumab immunterápiás gyógyszert társítanak a kemoterápiához, a betegek túlélési esélye megduplázódik a metasztatikus, nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) esetén, s nem láthatóak mutációk az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) génben vagy az anaplasztikus lymphoma kináz (ALK) génben. A kísérlet eredményeit, melyet több mint egy tucat országban végeztek el, most publikálták, valamint bemutatták Chicagóban, az Amerikai Rákkutató Szövetség éves találkozóján.

Leena Gandhi professzor, a New York-i NYU Langone Health Mellkasi Orvosi Onkológiai Program vezetője elmondta: az adatok szerint a pembrolizumab és a kemoterápia együttes alkalmazása hatékonyabb, mint a kemoterápia magában.

Kiemelte: a kemoterápia mellett az NSCLC-tüdőrákos betegek egy része profitál az immunterápia gyógyszerekből, melyek növelik a természetes rákellenes védekezést, valamint a célzott terápiákból, amelyek megelőzik a génmutációkat, így az EGFR és az ALK mutációit – ezek segítik elő a rákot. Több mint 30 éve a kemoterápia az elsődleges kezelési módszer azok számára, akiknél a tüdőrák NSCLC típusa jelentkezik, de EGFR és ALK mutálódott gének nélkül. A tanulmány eredményei új standard kezelési módszerekhez vezethetnek.

Az agresszív tüdőrák

A tüdőrák a második leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegség Amerikában, a leggyakrabban ebbe halnak bele a rákos megbetegedések között az emberek. Az esetek 80-85 százaléka NSCLC-tüdőrák, ezek közül a nem kissejtes típus az esetek 70-75 százalékánál fordul elő.

Az NSCLC legtöbb esetében, amíg a betegséget diagnosztizálják, már metasztázisokat, azaz áttéteket képzett. Vagyis bejutott a közeli szövetekbe és elterjedt a test más részeire is. A fő oka tehát annak, hogy más rákokkal szemben a túlélési esélye kicsi, ennek köszönhető. A kemoterápiával kombinált pembrolizumab használatát már korábban engedélyezték az USA-ban ezen betegcsoport kezelésére. A jóváhagyást a II. fázisú kísérlet után adták ki, amelyet részben szintén Gandhi professzor vezetett.

Az új, III. fázisú kísérlet során a kutatók véletlenszerűen gyűjtöttek össze 616, metasztatikus nem kissejtes NSCLC betegségben szenvedő pácienst, több mint egy tucat országból. Szintén véletlenszerű válogatással kapott egyik csoport pembrolizumabot és a standard kemoterápiát (405 résztvevő), vagy standard kemoterápiát és placebót (202 résztvevő). Utóbbi ún. fenntartó terápiának számított. Fontos, hogy egyik páciens sem volt mással kezelve, mielőtt csatlakoztak a kísérlethez s senkinél nem volt jelen az EGFR vagy ALK gén mutációja. Nem részesültek célzott terápiában sem.

A kutatók megállapították, hogy a szervezetből jobb választ váltottak ki, valamint, hogy az “általános és progressziómentes túlélés” aránya nagyobb volt abban a csoportban, mely a kemoterápiát pembrolizumab társításával kapta. Ezeknél a betegeknél a kór előrehaladásának esélye 48 százalékkal csökkent a kemoterápia-placebo csoporthoz képest. Az ellentétes vagy káros hatások esélye pedig mindkét csoportban ugyanolyan volt, 2 százalék eltéréssel. A leggyakoribb ilyen hatások a vérszegénység, hányinger, kimerültség. Egyetlen érdekes különbséget észleltek: a vese sérülésének valószínűsége kiemelkedőbb a kemoterápia-pembrolizumab csoportban – 5,2 százalék -, mint a másik csapat tagjainál, ahol ennek esélye csak 0,5 százalék.

Forrás: https://napidoktor.hu/index.php