A magány szedi a legtöbb áldozatot

Tegyünk különbséget az egyedüllét és a magány között! A magánnyal veszélyes lehet, főleg idős korban.

Ahogy növekszik az éveink száma, úgy csökken a negatív hozzáállásunk – állítják a legfrissebb kutatási eredmények. A kutatók tanulmányozták a fiatal felnőttek és az idős – beleértve a kilencven év feletti felnőttek – érzelmi hozzáállását. Az eredmények azt mutatták, hogy a húszas éveiben lévő csoport mindennapjait a fájdalom, a magány és a szorongás jellemzi.

Felnőve a feladathoz

A közismert nézettel ellentétben az egyedüllét nem kelt szorongást az idősekben. A fiatalabb korosztálynál viszont ez megfigyelhető. Valószínűleg az érettségük és az élettapasztalatuk okozza ezt a fajta szemléletet. Az idősebbek megtanulják átértékelni az őket ért élményeket és ezáltal sokkal hálásabbak. Az egyedüllét tehát nem feltétlenül rossz, még idős korban sem, amíg nem jelentkezik a magány.

Magány és az egyedüllét nem szinonimák

Érezhetjük magunkat elveszve egy tömeg kellős közepén, vagy egy zsúfolt nagyvárosban. Ha nincs kapcsolatunk a külvilággal, ha nincs mellettünk olyan, akivel kontaktust teremthetünk, akkor érezhetjük meg igazán, mit jelent magányosnak lenni. A magányt sokféleképpen meg lehet határozni. Nevezhetjük depressziónak, szorongásnak vagy definiálhatjuk elfojtott dühként is. Mégis úgy tartják, hogy a magányt idős fejjel sokkal könnyebben viseli el az ember.

maganyos-idosno

A köztudat mégis úgy véli, hogy a magányosság leginkább az idős korosztály problémája. Hisznek ők ki vannak téve ennek a kockázatnak házastársuk elvesztése vagy más okból bekövetkező veszteség miatt.

A magány veszélye

A vizsgálatok kimutatták, ha magányosnak érezzük magunkat az gyakran okoz alvászavart és magas vérnyomást. Mindkettő növeli a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. A társas érintkezés rákésztet minket, hogy szociális és mentális feladatokkal birkózzunk meg minden nap. Amennyiben ez megszűnik, vagyis elvágjuk magunkat a külvilágtól, az elősegíti a depresszió, a mentális zavarokat és a fizikai problémák kialakulását. Ennek a veszélynek elsősorban a társadalom korosodó tagjai vannak kitéve.

Szociális portfolió

A társadalomból való kiszakadás legjobb ellenszere – állítja Cohen, a téma egyik elismert kutatója -, ha összeállítunk egy szociális portfoliót. Vagyis készítünk egy változatos tervet, mely segít megakadályozni, hogy elveszítsük a kapcsolatot a külvilággal. Választhatunk például az érdeklődési körünknek megfelelő új hobbit.

Beiratkozhatunk egy tánc tanfolyamra vagy egy könyv klubba. Természetesen nem kell minden nap csoportos elfoglaltságot keríteni, csak törekedni kell az egyensúly kialakítására, mely csak akkor lehetséges, ha új behatások is érnek minket.

Forrás: