Aki már megtalálta az igazit 2010-02-01 Sztáregészség Megosztás: Tweet ?Szerelemre születtem, sokan mondták már nekem. Nem is tudtam mit jelent, csak játék volt még.? A varázsszó a megfelelő személy.. ?Tizenkilenc éve élek abban a helyzetben, amiről azt gondolom, hogy az egyetlen, egyszeri, megismételhetetlen és az igazi. Amire huszonnyolc éves koromig vártam, és nem hagytam, hogy elmenjen mellettem a lehetőség, pedig nagyon-nagyot kellett lépni. Szerencsésnek érzem magam, hogy mertem hagyatkozni a megérzéseimre, az ösztöneimre.? Óvni kell, hogy mindig rendben legyen. ?A szerelem, ha kölcsönös, akkor az egy sokkal jobb és boldogabb életet eredményezhet hosszú távon, mint egy működő de érzelmekben nem túl gazdag kapcsolat. Akkor hívhatjuk igazi szerelemnek, és akkor teljes a dolog, hogyha mindent adni akarsz – ami csak tőled telik, érzelemben, szeretetben, odaadásban -, és ezt te is mind megkapod. Az önzetlen szerelem kizárólag akkor működhet, ha olyan ember felé irányul, aki ugyanolyan önzetlenül csak minket akar, minket szeret, és minden jót – ami tőle telik -, nekünk akar adni. Ha úgy gondoljuk, hogy meg van az igazi – érzelmi, szexuális és gazdasági téren, a szórakozás, a munka terén -, úgy néz ki, hogy ennél tökéletesebb nem jöhet, akkor ezt a kapcsolatot nagyon óvni kell, hogy mindig rendben legyen.?Tessék-lássék? ?Ha olyan kapcsolatba kerültem egyszer-kétszer az életemben – de abból nem is lett soha semmi komoly -, amit nem éreztem kereknek, csak tessék-lássék kapcsolat volt, akkor abból én ki is léptem nagyon hamar. Nem engedtem belefolyni magam, mert nem éreztem jónak a dolgot. Ez nehéz döntés egy nő számára, önmagával szemben beismerni, hogy tovább kell lépni. Ha egyoldalú a szerelem, akkor hajlamos az ember arra, hogy csak ad, abban bízva, hogy hátha egyszer visszakap valamit. Ha kölcsönös, akkor amennyit adunk, annyit vissza is kapunk.? Két ember, akik egyébként tökéletesen összeillenek? ?Nagyon nagy probléma sokszor, hogy két ember – akik egyébként tökéletesen összeillenek -, két annyira más jellegű munkát végez, hogy a hétköznapjaik többsége nem telhet együtt. Ez bizony vezethet egy idő után a teljes eltávolodáshoz. Az élmények, ha együtt élik meg – a rosszat is, a jót is -, egyre erősebbé teszik a kapcsolatot. Nekem nem tudná senki bebizonyítani, hogy én nem veszek észre valamit a férjemen, hogyha másképp működik, hiszen tetőtől talpig ismerem. Tizenkilenc éve, minden egyes rezdülését, hangulat változásait, ébredését, alvását, napközbeni tevékenységét. Ha nem veszek valamit észre, akkor nem figyelek rá, akkor csak magammal vagyok elfoglalva.? Forrás:
