Egyenruha – kell ez nekünk?

A mai 30-as korosztály még jól emlékezhet arra az időre, amikor iskolaköpeny alá kellett rejteni az utcai ruhát. Nálunk már csak elvétve fordul elő az uniformis, de jobb-e így?

Egyenruhát sokfelé hordanak, bizonyos szakmáknál ez alapvető megkülönböztetést jelent az „egyszerű” emberekhez képest, gondoljunk csak a rendőrökre, katonákra. A szolgáltató cégek is felismerték az egyforma ruha előnyeit, egy boltban a polcok közt járkálva is tudjuk, kihez mehetünk oda eligazítást kérni, a bankban az egyforma sál vagy nyakkendő azt sugallja, ugyanazt az elbánást kapjuk mindegyik ügyintézőtől, és hányszor látunk építőmunkásokat a „céges” uniformisban!

Néhány évtizeddel ezelőtt még az iskolában is hasonló volt a helyzet, igaz, az utolsó időben már csak az volt a kikötés, hogy legyen köpeny a diákon, ám azok anyaga és főleg szabása annyira eltért, hogy csak a védő funkciója maradt meg a ruhadarabnak, de a különbségeket nem tudta leplezni. Jó-e ez így?

szoknya2

A lengyel nebulók egy négy évvel ezelőtt hozott rendelet alapján újra uniformist viselnek a tanítás alatt, az ötlet eredetileg egy ultrakonzervatív szervezettől származott, ám a parlament nagy többséggel egyetértett vele. Az érvek elgondolkodtatók: a gyerekek az iskolában szinte minden területen megpróbálnak egymással versengeni, és sok esetben ez az öltözködésben is megjelenik. „Nekem szép és drága ruhám van, neked csak egy farmerra telik, nem is vegyülök veled.”

Az egyenruha tehát elejét veszi az effajta megkülönböztetéseknek, a diákokat tudat alatt is arra serkenti, hogy inkább a tanulásban próbáljanak egymás fölé kerekedni, ráadásul az is megjelent az érvek között, hogy így a gyerekek nem rágják egyfolytában szüleik fülét a legújabb divat szerinti ruhákért.

iskola13

Az angolszász területeken, de még a távoli országokban is magától értetődő az iskolai egyenruha viselése, talán csak belőlünk vált ki ellenérzéseket, hisz a szocializmus korában – miközben mindenképp az egyenlőség, sőt, az egyformaság eszméjét próbálták belénk sulykolni – nem győztük a különbözőségünket hangsúlyozni, nem akartunk egy arctalan masszába beleolvadni.

Az iskolai egyenruhát ugyanakkor nem ezért találták ki, sőt, ahol tényleg hagyománya van a viseletnek, a diákok büszkén hordják, mert magához az iskolai hagyományhoz kötődik, és messziről hirdeti: „én ide járok”. Persze ezáltal az iskolák közt alakulhat ki ugyanaz a versengés, ami egyenruha nélkül az egyének közt jelentkezik – tehát az előnye mellett nem lehet kikerülni a hátrányt, legfeljebb más szintre áthelyezni.

Tippeket semmiképp nem szeretnénk adni, de érdemes elgondolkozni: ha a felnőttek világában nemcsak elfogadott, de magától értetődő a munkahelyi egyenruha (még ha csak egy apró kiegészítőben jelenik is meg), akkor a gyermekek „munkahelyén” miért berzenkedünk annyira ellene?

Forrás: