Mégsem olyan jó a stressz csökkentésében a mindfulness?

Nincs bizonyíték arra, hat-e és hogyan

Egy közelmúltban végzett kutatás nem talált arra utaló jelet, hogy a tudatos jelenlét, avagy a mindfulness segítene nyugodtnak maradni stressz idején.

Nem fedezett fel olyan élettani jelet egy nemrég elvégzett tanulmány, mely arra utalna, hogy a mindfulness néven ismert tudatos jelenlét-gyakorlat segítene stresszes helyzetben nyugodtnak maradni.

Noha sokan hisznek benne és abban, hogy hatékonyan csökkenti a stresszt, a New York-i Buffalo Egyetem új tanulmánya azt sugallja: kevés vagy semmilyen előnnyel nem jár az emberekre nézve, akik igyekeznek megküzdeni a stresszel.

stressz2

Foto:123rf.com

A szív- és érrendszeri aktivitás mérései alapján a tudatos jelenétet gyakorlók a stressz időszakában továbbra is zaklatottak és akár izzadnak is.

A kutatók szerint a mindfulness járhat egyéb előnyökkel, de az, hogy nyugodtak és összeszedettek maradjunk stresszes időszakban, nem tartozik ezek közé.

Bár felfedezéseik ránézésre szembemennek számos, a stressz elhárítására szolgáló egészségügyi eszmével, inkább a módszer lehetséges korlátaira mutatnak rá – mondta el Thomas Saltsman, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatást a Personality and Social Psychology Bulletin szaklap közölte.

Foto:123rf.com

Saltsman az éberséget úgy írja le: figyelmünket a jelen pillanatra összpontosítjuk, kihessegetve az agyból múltat ​​és jövőt, miközben semleges, ítélet nélküli hozzáállást tartunk fenn. A mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlétet az emberek edzéssel, folyamatos gyakorlással fejleszthetik.

A tanulmány a mindfulness-t művelő emberek stresszre adott fiziológiai reakcióit vizsgálta. Ezek az emberek általános jó közérzetről és stresszkezelésről számoltak be, valamint nem foglalkoztak a múlt eseményeivel.

„Bár ezek az előnyök egyértelműnek tűnnek, továbbra sem világosak azok a konkrét módok, amelyekkel a tudatos jelenlétnek befolyásolnia kellene az ember pszichés tapasztalatait a stressz alatt” – mondta Saltsman.

Az objektív mérés eszközét szerették volna alkalmazni, ezért a kutatók „kardiovaszkuláris válaszokat használtak arra, hogy rögzítsék, mit éltek meg ezek az emberek a stressz pillanatában, amikor többé-kevésbé a mindfulness állapotában voltak”.

A vizsgálathoz 1001 pszichológiai hallgató csatlakozott a Buffalo Egyetemről. Közülük 469 nő volt.

Miközben a kutatók a résztvevők szív- és érrendszeri aktivitását figyelték, egyúttal teljesítmény-stresszorokat is alkalmaztak potenciálisan szorongást kiváltó tevékenységek formájában, például 2 perces beszédet kellett tartaniuk egy adott témában, vagy időzített, érvelési képesség-tesztet kellett elvégezniük.

A szakemberek különösen négy kardiovaszkuláris értéket követtek nyomon: a szívverést, a szívteljesítményt, mely a szív által pumpált vér mennyiségére utal, a kamrai kontraktilitást, vagyis a bal kamra összehúzódási erejének mértékét és a perifériás ellenállást (amely a nettó szívösszehúzódás és a dilatáció mértéke).

Annak megértéséhez, hogy az alanyok mennyire koncentráltak a stresszorokra, a kutatók értékelték a „feladat-elkötelezettségüket”. Amikor az ember fokozott figyelmet fordít valamire, a szív több vért pumpál, s ezt a megnövekedett pulzusszám és a kamrai kontraktilitási értékek jelzik.

A magukat mindfulness állapotban tartók nagyon koncentráltak a stersszorokra, miközben annak, hogy a tudatos jelenlét állapotában vannak, nem volt semmi jele.

Nem világos, vajon a fokozott elkötelezettség annak tudható-e be, hogy az éberség miatt különösen jelen voltak a pillanatban, vagy éppen ennek az ellenkezője volt az ok – a résztvevőket a tudatos jelenlét ellenére is „megizzasztották az apróságok”.

A kutatók nyomon követték perifériás ellenállásukat és a szívteljesítmény szintjét is. Az alacsonyabb perifériás ellenállás és a magasabb szívkimeneti értékek azt sugallják, hogy az emberek a stresszorokat leküzdendő kihívásokként, nem pedig fenyegetésekként fogják fel és viszont.

Azok, akik állítólag mindfulness állapotban voltak, ugyanolyan valószínűséggel érzékelték a stresszt kihívásként vagy fenyegetésként, mint bárki más. Egyik és másik perspektíva felé sem volt jelen kimutatható elfogultság.

Mark Seery, a tanulmány társszerzője megjegyezte: az egyik dolog, amit ezek az eredmények mondanak számára, az, hogy amit valójában tesz az emberekkel a mindfulness, nagyon is eltérhet attól, amit elvárnak.

Paradox módon azonban a tudatos résztvevők pozitívabban nyilatkoztak a stressztesztekről, mint mások. „Vajon a tudatosabb emberek valóban magabiztosak voltak, kényelmesen érezték magukat, miközben stresszes feladatot végeztek? Erre nem láttunk bizonyítékot, annak ellenére, hogy utólag jobban érezték magukat a feladattal kapcsolatban” – mondta Thomas Saltsman.

A tanulmány arra utal, hogy a látszólagos ellentmondás tükrözheti a kutatás sajátosságait.

Forrás: Adrina - napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.