Mi is az a magány? 2009-11-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet Furcsa társ a magány. Nem szabad félnünk tőle. Társas lények vagyunk, de különálló emberként is léteznünk kell, hogy boldogok lehessünk. Mi is az a magány? Sokan azt hiszik, hogy a magány egyenlő az egyedülléttel. A magány olyan lélektani jellegzetesség, mely abból származik, hogy az ember nem tud valakihez, valamihez tartozni. A társ, az otthon elvesztése esetén megtörténhet a befelé fordulás és ha nem vesszük észre idejében, bekövetkezik az elzárkózás a külvilágtól, majd kialakul a társas környezeten belüli a magány. Azok az idősek vannak a legrosszabb helyzetben, akik hosszú ideje özvegyen, család vagy gyerekek nélkül élik az életüket. Nem tudnak társas kapcsolatokat kialakítani. A magányosság tünet együttesek sorozatát szülheti, lelkileg és testileg egyaránt. Megzavarhatja, akár megbonthatja az automatikus idegi, hormonális, anyagcsere-, immunszabályozásaink egyensúlyát, a legkülönbözőbb panaszokat, zavarokat, akár betegségeket okozva. Ezeket egyébként pszichoszomatikus zavaroknak nevezzük. A magány tehát jelentős befolyást gyakorol az idősödő emberek egészségére, életminőségére egyaránt. Mind az időskori normál változások, mind a betegségek, mind pedig a civilizáció társadalmi változásai jelentősen hozzájárulnak az időskori "magányosság" kialakulásához. Ausztrál és szingapúri kutatók szerint nem csak a nyugdíjas évek anyagi vonzatát illetően érdemes előre tervezni, hanem a hirtelen nagy mennyiségben rendelkezésre álló szabadidő eltöltésére is célszerű előre felkészülni. Fontos alapja az időskori elégedettségnek, hogy visszatekintve életükre azt eredményesnek látják-e: van családjuk, unokáik, a munkájuk területén sikeresek voltak, elérték a kitűzött célokat. A tiszteletreméltó idős kort megélő emberek azután értelemszerűen könnyebben alakítanak ki maguk számára társaságot, hasznos elfoglaltságot nyugdíjas korukra is. Egy nemrégiben közzétett ausztrál kutatás szerint a nők körében többen vannak azok, akik még aktív éveikben számolnak nyugdíjas koruk egészségügyi és szabadidős vonzatával. Velük szemben a férfiak inkább az anyagi helyzetük biztosítására koncentrálnak, de társadalmi kapcsolataik építésével nem foglalkoznak. A kutatók megállapításai szerint, éppen ezért a férfiakat inkább fenyegeti az időskori magányosság és az elszigeteltség, mint a nőket. Érdemes valamilyen hobbit választani és kitölteni a sokszor teherként kapott szabadidőt. Minél idősebb valaki, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy valamilyen új, kikapcsolódásra alkalmas szabadidős vagy társadalmi elfoglaltságba kezd bele. Lehet a magánynak ritkán jótékony hatása is, a tudományos megfigyelések szerint vannak kifejezetten kreatív, produktív emberek, akik visszavonulva tudnak igazán nagyot és értékeset alkotni. Az öregkori magány által veszélyeztetett idősek számára nagy lehetőséget kínálnak a nyugdíjas klubbok és a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő internet. A valós és virtuális egymásra találhatnak hasonló sorsú emberek, s a kialakult ismeretségek elmélyedhetnek, sőt, igen gyakran személyes kapcsolatokká alakulnak. Forrás:
