Lebénult emberek kommunikációját teszi lehetővé egy gép

Teljesen lebénult páciensek kommunikációját tették lehetővé Németországban agy-számítógép interfész segítségével – adta hírül a BBC News.

Az agy-számítógép interfész (az agy és a számítógép közötti kommunikációt lehetővé tévő eszköz) a lebénult páciensek gondolatait olvasva közvetítette az igen-nem válaszokat a feltett kérdésekre. Egy mozgásképtelen férfi például ezzel a módszerrel tudta közölni: nem adja áldását lánya házasságára.

A négy németországi pácienssel folytatott kutatást a PLOS Biology folyóiratban publikálták. A kutatás alatt a páciensek azt is kifejezték, hogy bezártságuk ellenére boldogok.

A páciensek előrehaladott stádiumú amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvednek, amely miatt agyuk nem képes többé irányítani izmaikat. Ezek a betegek gyakorlatilag a testük börtönében élnek, képesek a gondolkodásra, de lebénult állapotban vannak, képtelenek mozdulni vagy beszélni.

Vannak olyan betegek, akik legalább a szemüket tudják mozgatni, de a kutatás résztvevői erre is képtelenek voltak. Az agysejtek aktivitása meg tudja változtatni a vér oxigénszintjét, aminek következtében megváltozik a vér színe. A tudósok az úgynevezett közeli infravörös spektroszkópia-eljárással figyelték az agyban áramló vér színét, miközben feltették az eldöntendő kérdéseket.

agy2

A számítógép 75 százalékos pontossággal tudta megállapítani a pontos választ. Ennek megfelelően többször is feltették a kérdéseket, hogy teljesen biztosak legyenek a páciens válaszában.

“Nagyon sokat számít a lebénult páciensek életminőségének szempontjából. Gondoljuk el, hogy nincs lehetőségünk kommunikálni, aztán képesek leszünk igennel és nemmel felelni – értékelte a kutatás eredményeit Ujwal Chaudhary professzor, a svájci Wyss Center tudósa, ahol kifejlesztették az úttörő eljárást.

A bezártságszindrómán átesett páciensek szerint hatalmas különbséget jelent, ha képessé válnak a kommunikációra. Kate Allatt 39 évesen egy stroke után került ilyen állapotba, és öt hónapig szenvedett bezártságszindrómában. Ő pislogással tudott kommunikálni a barátaival: az egy pislogás igent, a két pislogás nemet jelentett.

A lányos apánál tízből nyolcszor a nem választ érzékelték, amikor arról kérdezték, hogy hozzájárul-e lánya házasságához. A kutatók nem tudták kideríteni, miért mondott nemet. “De azért összeházasodtak, semmi sem állhat a szerelmesek közé” – mesélte Chaudhary professzor.

A kommunikációnak ezt a formáját persze jóval praktikusabb kérdésekben használják, például amikor azt akarják megtudni, hogy vannak-e fájdalmai a betegnek, vagy szeretné-e, ha a családja meglátogatná.

Forrás: MTI