PET-CT a vastagbél- és végbélrák diagnosztikájában 2012-06-19 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Az utóbbi 30 évben a vastagbél- és végbélrákos megbetegedések száma 3-4,5-szeresére emelkedett, és a második leggyakoribb rosszindulatú megbetegedéssé vált. A betegség 40 év alatt nagyon ritka, az esetek 80%-a 50 év felett jelentkezik. Hazánkban szomorúak az arányok: körülbelül évi 7600 az új megbetegedés, és körülbelül 5000 fő hal meg ebben a ráktípusban. A daganatos megbetegedések közül az egyik legjobban és legeredményesebben szűrhető betegségről van szó. A rákmegelőző állapotok A vastagbél- és végbélrákok döntő többsége egy rákmegelőző állapotból – ún. polipból – alakul ki. Ez a folyamat több évig tarthat. Ha a betegséget ebben a stádiumban fedezik fel, akkor szinte 100%-os a gyógyulás esélye. Miért ajánlott a PET/CT vizsgálat ennél a ráktípusnál? A szűrés mindig a panaszmentes embert célozza meg. A PET-CT vizsgálat képes lehet már akár 3-4 mm-es elváltozás felismerésére is, amikor az illetőnek esetleg még semmilyen panasza nincs (több cm-es polipok sem okoznak még tüneteket). Tünetek vagy panaszok esetén már célzott, eszközös vizsgálatot kell végezni. A leggyakrabban alkalmazott vizsgálat vastagbél- vagy végbélrák gyanújakor a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés), melynek során átvizsgálható a teljes vastagbél, illetve a gyanús területekről szövettani minta is vehető. A mintavétel az esetlegesen észlelt polipok eltávolítását is jelenti egyúttal, amennyiben arra alkalmasak, így a későbbi rákkeletkezési kockázat csökkenthető. Amennyiben a szövettan rosszindulatú elváltozást igazol, akkor azt követően fontos a PET/CT elvégzése az esetlegesen kialakult áttétek felismerése céljából. A rosszindulatú daganatok annál eredményesebben kezelhetők, minél korábbi fejlődési stádiumában kerülnek felismerésre. Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a vastagbélrák kezelésére? A rák diagnózisának felállítása után a beteg számára a kezelőorvos megtervezi a legmegfelelőbb terápiát, melyben legnagyobb szerepe általában a sebészeti beavatkozásnak van. A műtét típusa nagymértékben függ a daganat nagyságától és elhelyezkedésétől. A műtét előtt onkológiai szempontból legpontosabb diagnózist a PET-CT vizsgálat adhatja. Ez azt jelenti, hogy a műtét előtt elvégzett PET-CT-vel behatárolható a daganat kiterjedése, és esetleg olyan kis elváltozások is felfedezhetők, amely a korábbi képalkotó vizsgálatok alkalmával nem kerültek felismerésre, és amelyek miatt a műtéti eljárás vagy a kezelési terv módosítása lehet indokolt. A szokványos sebészi megoldást a daganatot tartalmazó bélszakasz eltávolítása jelenti. Sugárterápiát főleg a végbélrák kezelésében alkalmaznak. A kemoterápiás kezelés a rákos sejtek daganatellenes gyógyszerekkel történő elpusztítására irányul. Sebészeti beavatkozás után a terápia a betegség stádiumától függően sugárkezeléssel és kemoterápiával, is kiegészíthető. Kiemelkedő fontosságú a PET-CT szerepe a kezelés befejezését követően, ugyanis ennek a módszernek a legnagyobb az érzékenysége a visszamaradt élő tumorszövet kimutatására, illetve a későbbiekben kialakuló áttétek korai felismerésére. Másrészről ez azt jelenti, hogy a PET/CT a kezelés után igazolhatja a daganatmentességet, azaz az egyéb módokon nem megítélhető elváltozásokról bizonyítani képes, hogy azok nem áttétek. Ugyancsak egyedülálló a PET-CT abban a tekintetben, hogy képes megmutatni a kezelés hatékonyságát, azaz választ kap a kezelőorvos arra a kérdésre, hogy érdemes-e a megkezdett terápiát folytatni, avagy teljesen más eljárásra van szüksége a páciensnek. Természetesen ehhez szükség van egy a kezelés elkezdése előtt elvégzett PET-CT-vizsgálatra is. Forrás:
