Tovább terjed a finnországi fémszennyezés 2012-12-05 Zöld Megosztás: Tweet Tovább terjed a Finnország középső részén megsérült nikkelbányából származó szennyezés. A tározóból kiömlött zaggyal mérgezett víz elérte az orosz határt, és várhatóan a Balti-tengerbe fog jutni. Oroszország szakértőket küldött a térségbe a szennyezés megfigyelésére. Az eset kiváltó oka nagyon hasonlít a 2010 őszén, Ajka mellett bekövetkezett vörösiszap katasztrófához, mely után még mindig nem változtak a szennyező ipari anyagokat gyűjtő zagytározók kezelésének nemzetközi előírásai. Már az első jelentések komoly kockázatokra figyelmeztettek, miután november 12-én megsérült egy nikkelbánya zagytározója Finnország középső részén. A mérések a nikkel mellett az urán-, a kadmium- és az alumínium-koncentráció átlagértékének ötvenszeresét mutatták ki. A szennyezés időközben elérte az orosz-finn határon lévő vízfolyásokat. A finn védekezésért felelős erők legelső lépésként négy elzáró gátat építettek a szennyezéssel közvetlenül érintett patakon, hogy minél előbb megelőzzék a víz tovaterjedését. Ez a lépés eredményesnek bizonyult, de az első mérgezett víztömeget már nem tudták megállítani, és most ez a szennyezett csóva okoz gondokat a további vízfolyásokon. Már a szennyezés utáni gyors elemzések is arra figyelmeztettek, hogy az érintett vízfolyások vizét sem ivásra, sem főzésre ne használják a terület lakosai. Ezek a fémek és nyomelemek elsősorban az emberi szervezetben felhalmozódva okozhatnak egészségügyi rendellenességeket, de a gyors védekezés is mindenképpen indokolt. Annak ellenére, hogy a szennyezés mértéke és koncentráltsága várhatóan csökkeni fog, az előrejelzések szerint eléri a Ladoga-tavat, majd innen a Néra-folyón át a Balti-tengerbe jut majd. A Talvivaara bánya mindössze 80 kilométerre fekszik az orosz határtól, ezért az orosz hatóságok már nem sokkal a szennyezés után szakértőket küldtek a térségbe. A bányában főleg nikkelércet és más, mobiltelefonok gyártása során használt nyersanyagokat termelnek, ami a finn ipar egyik húzóágazata. A szennyezés kiemelkedően magas mértéke ellenére a bánya a szennyezés után ismét megkapta a továbbüzemeléshez szükséges engedélyt. A baleset kapcsán jelenleg két vizsgálat zajlik. A bűnügyi vizsgálatot a katasztrófa okainak kiderítésére indították, és fel kell derítenie, hogy történt-e emberi mulasztás a baleset előtt. Ettől függetlenül vizsgálódik a finn környezetvédelmi minisztérium, mely a szennyezéssel érintett terület helyreállítási lehetőségeit vizsgálja. Ez utóbbi eredményeként Finnországban várhatóan szigorítják a szennyező tevékenységekkel járó iparágak ellenőrzési és működési feltételeit. Finnország egyelőre elutasította Oroszország azon kezdeményezését, hogy orosz szakértők Finnországba utazva segítsenek a baleset hatásainak csökkentésében és a környezeti károk minimalizálásában. Ez egyrészt azért érthető, mert Finnország késedelem nélkül küldte tudósok és szakértők nagy csapatait a térségbe, másrészt azért, mert a két ország közti feszült viszonynak nem használna ennek az érzékeny esetnek a közös vizsgálata. Oroszország állítólag magas kártérítési összegek benyújtására készül, amit a finn környezetvédők elutasítanak, hiszen Oroszország folyamatosan kerüli azt a finn kezdeményezést, hogy szakértőik részt vehessenek a Kola-félsziget közelében néhány éve szerencsétlenül járt atom-tengeralattjáró sorsának megfigyelésében. „ A finn fémszennyezés és az ajkai vörösiszap szennyezés egyaránt arra figyelmeztet, hogy a kémiai eljárásokat alkalmazó nyersanyag-kitermelés során keletkező anyagok tárózásának kritériumait szigorítani kell. A környezeti és ipari katasztrófák körét a 2000-ben történt nagybányai, és az 1999-es spanyolországi cianid szennyezés bővíti, amelyekről annak idején részletes értékelés és cselekvési terv is készült. Mindezek ellenére a vonatkozó EU direktívák és irányelvek nem szigorodtak, és a kockázatok felmérése nélkül a veszélyeket sem ismerjük pontosan. Az ipari katasztrófák és a balesetek megelőzésének egyetlen módja, ha a zagytározók szigorú szabványok szerint üzemelnek, és rendszeres megfigyeléseknek vetik alá őket.” – mondta el az eset kapcsán Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizes élőhely programvezetője. Forrás:
