Megölheti a méhméreg a HIV-vírust? 2013-03-22 Kórkép Megosztás: Tweet Hosszú évek óta kutatnak a szakemberek olyan ellenszer után, amellyel segíteni lehetne a HIV-vírussal fertőzött embereken. A Washingtoni egyetem kutatói talán megtalálták a megoldást. Használható megoldás lenne HIV fertőzés ellen a méhecske mérge? A St. Louis-i Washingtoni egyetem kutatói úgy vélik, megtalálták a lehetőséget arra, hogy hatékonyan rombolják a HIV vírust a méhek mérgében található toxinnal. Az Antiviral Therapy szaklapban megjelent tanulmány állítja, hogy a technika nemcsak rombolja a vírust, amely az AIDS-et okozza, de a környező sejteket is sértetlenül hagyja. A kutatók abban reménykednek, hogy a technológia segítségével olyan hüvelyi gélt is előállíthatnak, amely megelőzi a HIV vírus terjedését olyan élőterületeken, ahol a fertőzési arány nagyon magas. De hogyan károsítja a HIV vírust a méh mérge és a nanorészecskék? A mikroszkópikus nanorészecskéknek egyedi és izgalmas tulajdonságaik vannak. A biomedicinában feladatuk fontos fehérjék szállítása a szervezeten keresztül. A méhméreg fő alkotóeleme a melittin nevű toxin, egy apró fehérje. A kutatók az apró nanorészecskéket használták a melittin szétosztásához a laboratóriumi vizsgálatok során. Ahhoz hasonlóan, ahogy a méhecske befecskendezi mérgét az emberi bőrbe, fullánkja segítségével, a melittin toxin képes lyukakat képezni a HIV vagy egyéb vírusok védőrétegén. „A HIV-vel járó fizikai tulajdonságokat támadjuk meg – fogalmazott Dr. Joshua L. Hood, a Washingtoni egyetem kutatóorvosa. – Elméletileg a vírus semmilyen módon sem alkalmazkodhat ehhez. Lennie kell a víruson egy védőrétegnek, egy kétrétegű membránnak, amely takarja azt.” Olvass még több cikket az AIDS-ről! Amikor a kutatók a nanorészecskékbe juttatták a toxint, megállapították, hogy az nem sértette a normális sejteket, mivel egy védő „ütközőt” adtak a nanorészecskék felszínéhez. Mivel a HIV sejtek kisebbek, mint az átlagos sejtek, becsúsznak a védő-ütközők között, így az egészséges, normális sejteket érintetlenül hagyják. A HIV betegség legtöbb kezelése arra koncentrál, hogy gátolja a HIV vírus sokszorozódását, de nem tesz semmit a kezdeti fertőzés megakadályozására. A kutatók szerint, mivel a méhméreggel ellátott nanorészecskék a HIV vírus felépítésének lényegi részét támadják, elpusztíthatják azt, mielőtt még egyáltalán megfertőzné az embert. Hogyan segíthetnek a HIV terjedését megakadályozni a méhmérges nanorészecskék? A kutatók úgy vélik, a méh méreg nanorészecskéket hüvelyi gél formában tudják majd alkalmazni, és ezzel megelőzni a HIV terjedését olyan országokban, ahol nagyon sok embert érint a betegség – például Afrikában. Azoknál az embereknél is használható lesz, akik szeretnének HIV-védelmet, de nem fogamzásgátlást. „Azokra a párokra is gondolunk, akik közül az egyik leendő szülő HIV-vírussal fertőzött, de mégis szeretnének kisbabát – magyarázta L. Hood. – Ezek a részecskék önmagukban nagyon biztonságosak a sperma számára, és ugyanilyen okból a hüvelyi sejtek számára is.” A szakember úgy gondolja: a megelőző intézkedések előtt a már meglevő HIV-fertőzéseket kell kezelni az új módszerrel. Elmélete szerint a nanorészecskéket be lehet injekciózni a fertőzött személy vérébe, annak érdekében, hogy kitisztítsák a HIV sejteket a véráramból. A technológiát más fertőző megbetegedések esetében is lehet alkalmazni, így a Hepatitis B és C esetén, mivel a vírusok a HIV vírushoz hasonló védő membránnal vannak ellátva. Dr. George Krucik, a Healthline vezetője elmondta: miközben a nanorészecske-kutatás nem számít újnak, több kutatásra van szükség, mielőtt az embereken ténylegesen elkezdik használni a módszert. „A technológiában benne van annak az ígérete, hogy a megöli a keringő vírusokat, melyek még nem léptek be a sejtbe, tehát elméletben meg tudják előzni, hogy a vírus megfertőzze a sejteket. A laboratóriumi kísérletek a technológiai megvalósíthatóságát bizonyítják. Ugyanakkor a használata, az, hogy valóban élő embereken próbáljuk ki, többéves tanulmányozást és klinikai vizsgálatot igényel.” A méhméreg felhasználhatóságát egyébként már a fájdalomcsillapításban, valamint az öregedés-gátló krémekben is tanulmányozták. Forrás:
