Van élet a halál után? – kérdések és kutatások 2011-10-28 Kívül-belül Megosztás: Tweet Ezt a kérdést mindenki felteszi magának. Talán soha nem volt aktuálisabb a kérdés, mint ma. Te is el szoktál gondolkodni azon, hogy ennyi az egész élet, vagy van utána valami? Kérdések és kutatások És a reinkarnáció? Ha ez így van, akkor bízhatunk abban, hogy vár minket valami a halál után. Akár a bibliai Mennyország (ha azt kiérdemeljük), vagy egy új testben egy új földi élet. De ha újjászületünk, hogyan lehetséges, hogy visszatérnek a halottak szellemalakban? Erről ugyanis több igazán hitelesnek tűnő beszámolókat lehet látni akár a népszerű természettudományos csatornákon, de vannak, akik személyesen tapasztalták már meg, hogy a halottak igenis képesek kapcsolatot teremteni az itt maradtakkal. Vajon ők azok, akik kiérdemelték, hogy Isten országában éljenek és néha-néha visszatérhetnek hozzánk? Vagy azok a lelkek akik szellemalakban megjelennek, akik két világ között ragadtak és segítségre várnak? Mi a magyarázat arra, hogy különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisokban sok ember megtapasztalja, hogy olyan tudásnak, nyelvnek, idegen földrajzi helyek, korok ismeretének van birtokában, amely tudás nem ebből az életéből való? Ami azt látszik bizonyítani, hogy lelkünk testről-testre, életről-életre vándorol, miközben felejt, de a terápiákon előhívják a régi életek emlékét. Kutatások tucatjai foglalkoztak a kérdéssel. Joel Whitton, a Torontói Egyetem pszichiátriaprofesszora, a svéd John Björkhem és az angol Alexander Cannon munkásságuk során reinkarnációs hipnózissal óriási mennyiségű, előző élettel kapcsolatos anyagot hoztak fel a mélyből. Stevenson több mint kétezer gyerek esetét vitte számítógépre, majd kijelentette, ma már egy racionális ember is hihet a reinkarnációban. Egy másik kaliforniai klinikai pszichológusa néhány éve elhatározta, hogy bebizonyítja vagy megcáfolja a reinkarnáció teóriáját. Kutatásait hipnotizált alanyok százainak statisztikáira alapozta, akiknek előző életei – mostani nemüktől függetlenül – 50,6 százalékban férfi, 49,4 százalékban női életek voltak, egészen Krisztus előtt 2000-ig visszamenően. Habár az alanyok főként fehér, középosztálybeli amerikaiak voltak, inkarnációik pontosan tükrözték a történeti világban fennálló faji, társadalmi és népességi megoszlást. Mi több, a ruházatról, lábbelikről és konyhai edényekről szóló beszámolóik minden században egyeztek a történelmi tényekkel. A halál után – Hogyan kaphatnánk válaszokat életünkben? Ezek mind-mind elgondolkodtató kutatási eredmények, de mégis marad a kérdés: mi van a halál után? A keresztény hívőknek Jézus, a Biblia, a hit megadja a választ. Ők abban hisznek, amit nem látnak. De kell, hogy az orrunk előtt legyen a válasz, hogy elhiggyük? Sokaknak igen. S talán túl egyszerű azt gondolni – már ha hiszünk abban, hogy a halállal nem ér véget az „élet”, csak egy új szintre helyeződik – hogy vagy a Mennyország van, ahol a feltámadással saját testünkben érdemelhetjük ki az örök életet, vagy a reinkarnáció van, vagyis új testben a régi lélek. Talán mindez ettől sokkal bonyolultabb, sokkal több „szinttel”, s talán a kettő valahol összeér, talán… Túl sok a talán, túl sok a kérdés. Kevés a válasz. Bármelyikben is hiszünk, hogy "megkapjuk” a halál után, egy közös pontjuk van: tanulni, megtapasztalni vagyunk itt a földön, ahol úgy kell élnünk, hogy a lehető legjobbat érdemeljük ki a halál után. Akár az örök életet az élő Isten mellett, akár egy bűnhődésektől mentes életet egy új testben azért "dolgozni” kell. S ha tiszta szívvel, megbocsátásban, szeretetben élünk, úgy ahogy kell(ene) ha nem is tudjuk a választ arra, ha oda jutunk, nem kell majd attól félnünk, hogy mi van a halál után. Forrás:
