Eszik-e vagy isszák a D-vitamint?

A D-vitaminról manapság sok szó esik, különösen, mióta Magyarországon is többszörösére emelték az ajánlott fogyasztási mennyiségét. Még a paleolit táplálkozás magyarországi pápája – az egyébként matematikus és pszichológus végzettségű -, Szendi Gábor is külön könyvet szentelt a témának.

Mindez csalhatatlan jele annak, hogy a D-vitamin kérdése továbbra is az érdeklődés kereszttüzében marad. A manapság beszédtémává vált D3-vitamin elnevezése tudományosan téves, hiszen egy hormonszerű anyagról van szó, amelynek szép magyar neve is van: kolekalciferol.

Élettani jelentősége abban áll, hogy számos, alapvető anyagcserefolyamatban szabályozó szerepet játszik a csontképződéstől kezdve, a tápanyaglebontáson át, az inzulintermelésig. Serkenti az idegsejtek regenerálódását, hatással van az izomműködésre és az immunrendszerre, több hormon szintjét képes befolyásolni.

D-vitamin

Nagyon hosszú listát kellene írni, ha azt szeretnénk megtudni, hogy testünk mely folyamataiban játszik kulcsszerepet a D3, ráadásul sokat ezek közül még a kutatók is csak mostanában derítenek fel vagy sejtenek meg.

A kolekalciferolt azért hívják napfényvitaminnak, mert a szervezet maga is képes létrehozni egy saját magunk által megtermelt koleszterinszármazékból a nap UV-B sugárzásának hatására. Ezenkívül természetes formában főleg tengeri halakból és herkentyűkből juthatunk kolekalciferolhoz.

A D3 jelentőségét, úgy látszik, nem lehet eltúlozni. Hiánya csontritkulást, reumás ízületi gyulladásokat, cukorbetegséget, szívelégtelenséget, magas vérnyomást, érelmeszesedést, mell-, illetve vastagbélrákot okozhat, növeli a sclerosis multiplex kialakulásának az esélyét is, és ez a lista sem teljes!

Forrás: