„Legszívesebben megfojtanám ezt a kollégát!” 2011-09-16 Kívül-belül Megosztás: Tweet Ugye ismerős a gondolat? Bár békés természetűek és alkalmazkodóak vagyunk, ő mindig ki tudja húzni a gyufát! Tehetünk ellene? A munkahelyek egyik nagy hátránya a stressz. Azt pedig nemcsak maga a munka, hanem a munkatársak is okozhatják. Nehezen találni olyan helyet, ahol legalább egy ember nem zavarja a többieket, és most nem a főnökről van szó! A kollégáról vagy kollegináról annál inkább, akinek távollétében sokkal kellemesebben érezzük magunkat, és jobb a légkör is. Ám ha megjelenik, lehervad a mosoly, visszaáll a feszültség, bosszúsak leszünk, és a háta mögött lopva összenézünk a többiekkel. Annak, hogy az illető az agyunkra megy, számos oka lehet. Lehetséges, hogy ügyes, szorgalmas és tehetséges, ám a stílusa kibírhatatlan. Túlságosan hangos, túlságosan kíváncsi, pletykás, esetleg azt is megmondja, amit nem kéne. Fontoskodó. Akadékoskodó. Túlzottan érzékeny, nagyon a szívére vesz dolgokat, sírva fakad, vagy éppenséggel annyira magának való, hogy semmiben sem szívesen vesz részt, munka utáni programokon főleg nem. Nemtörődöm, az iroda felőle lehet egy koszfészek is, sosem járulna hozzá a tisztasághoz. Lehet, hogy csak a gesztusai zavarnak, vagy a hanghordozása… A hibák sora, amelyekbe belekötünk, végtelen lehet, a legkellemetlenebb azonban egy munkahelyen kétségtelenül az, ha nem tud másokkal együttműködni, együtt dolgozni. Ez már lehet nyomós ok, amiért a főnökhöz fordulunk. Ám ha az illetővel semmi gond nincs a munka szempontjából, jó kérdés: hogyan bírjuk ki őt? Ha alapvetően békés, alkalmazkodó, toleráns emberek vagyunk, igyekezzünk nem venni tudomást róla, vagy a lehető legkevesebb időt tölteni a társaságában. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy végülis munkahelyen vagyunk, ahol nem a személyes ellentétekkel kell foglalkozni, hanem a feladatokkal. De sajnos vannak helyzetek, amikor ez már nem elég. Képtelenek vagyunk elviselni az idegesítő kollégát, és úgy érezzük, ez már a munkában is akadályoz, hátráltat minket. Mit tehetünk? Nem mindig eredményez jót, ha a főnökhöz fordulunk. Ő ugyanis könnyen azt gondolhatja, hogy mi nem tudjuk kezelni a problémát, és mi lehetünk szemében a problémás személyek. Utóbbiakat pedig nem szívesen látják egy munkahelyen. Át kell gondolnunk, mi reagáljuk-e túl a kolléga, kolléganő viselkedését, vagy valóban kibírhatatlan? Lehet, hogy csak nem jövünk ki a hozzá hasonló emberekkel? Meg kell tudni, mit gondolnak róla a többiek – ők is ugyanilyen elviselhetetlennek látják? Ha ugyanis a többség ugyanazon a véleményen van, már jó eséllyel kérhetünk segítséget. Vigyázzunk, hogy legyünk tárgyilagosak és ne a sértődöttség, a düh beszéljen belőlünk, mert a végén még mi leszünk azok, akit rosszindulatú áskálódónak tartanak! A főnökhöz fordulhatunk többen együtt. Ne személyes sérelmeinket hozzuk fel, hanem vezessük elő, hogy a munka szempontjából milyen hátrányai vannak a kolléga viselkedésének. Amennyiben a főnök látja, hogy a gond nem egy személyre korlátozódik, és a bosszantó illető stresszforrás a munkahelyen, elő kell állnia valamilyen megoldási javaslattal. Megpróbálhatunk beszélni az idegesítő kollégával. Lehetséges, hogy egyáltalán nincs tudatában annak, hogy zavarja a többieket – vagy minket. Ne támadólag lépjünk fel, higgadtan mondjuk el, mi bosszant bennünket. Ha jól reagálja le, a továbbiakban figyelhetjük, változott-e nála valami. Lehet csipkelődve, viccesen is tudomására hozni a hibáját. Olykor az ilyenre jobban reagálnak az emberek. Elgondolkodnak: „vajon ezt miért mondta…? Tényleg ilyen vagyok?” A problémakezelés – és stresszkezelés – utolsó két lehetséges módja, ha van erre lehetőség, hogy áthelyeztessük magunkat – erre persze sok helyen egyáltalán nincs mód. Végső esetben keressünk más állást, ha úgy érezzük, a kolléga olyan mértékben megkeseríti mindennapjainkat, hogy azt már nem tűrhetjük el. Forrás:
