Milyen fajtái vannak a pszichoterápiáknak?

A pszichoterapiára még egy-két évtizeddel ezelőtt is úgy tekintettek, mint „diliházra”, pedig sajnos egyre nő azoknak a száma, akik rászorulnak a terápiára – persze nem mindegy, milyenre.

Mint arról már volt szó, azok az emberek, akiknek pszichoterápiára van szükségük, három nagy csoportba sorolhatók: amikor a pszichés tüneteket testi problémák kísérik, és a betegséggel a pszichés probléma is elmúlik; amikor a lelki egyensúly megbomlása téveszméket, hallucinációkat, szélsőségesen ingadozó hangulatot okoz; illetve azok a betegek, akiket állandó vagy visszatérő szorongás, bizonyos szituációktól, élethelyzetektől, emberektől való félelem kínoz.

Amikor egy beteg hozzá kerül, a pszichoterapeuta egy első beszélgetést követően állapítja meg, mi a helyzet, tud-e a problémán segíteni, és ez körülbelül mennyi időbe telhet. A pszichoterápiás kezeléseknek több fajtája van.

Milyen terápiák vannak?

Az egyéni terápia során a pszichoterapeuta célja a beteg életét megkeserítő, átmeneti vagy már régóta létező probléma megoldása, illetve a tüneteken való segítés. A párterápia arról szól, hogy a pár két tagja között évek óta fennálló problémákat, feszültségeket kibeszéljék, megoldják.

A családterápia a családtagok közti indulatok, feszültségek okát igyekszik feltárni és a gondokat megoldani. A leghatékonyabb a csoportterápia, mely a tartós pszichés problémákkal küzdők és a már pszichoszomatikus betegséggel élők esetében hatásos: ennek során valós élethelyzeteket élnek át a jelenlevők, melyek segítségével a problémák felszínre kerülnek, fel lehet tárni gyökereiket, és megoldani a problémát.

Mi zajlik a terápián?

A pszichoterápia lényegében egy tanulási folyamat – a modern pszichoterápiák ugyanis azt veszik alapul, hogy a betegség tüneteit a páciens rossz beidegzései, téves következtetései, hibás viselkedése okozzák, valamint, hogy nem megfelelőek az érzelmi reakciói. A pszichoterapeuta segít, hogy a tünetek hátterében álló problémákat közösen feltárják, majd pedig módosítsák. A terápia során a szakember segít a rossz helyzetmegoldásokat és értelmezéseket olyanokra cserélni, melyek jobban hozzájárulnak, hogy a beteg alkalmazkodni tudjon másokhoz, helyzetekhez.

A terápiák között van, amelyik a múltra, és olyan is, mely a jelenre koncentrál. A múltra fókuszáló esetében a jelenben felmerülő problémákra úgy próbálnak hatni, hogy feltárják a régi emlékeket, a múltat. Azok a terápiák esetében, ahol a jelenre koncentrálnak, itt és most kell kezelni a gondokat, amelyek jelen vannak. A jelenre irányulóak a kognitív viselkedésterápiák, melyek a pánik, az agorafóbia gyógyításában például igen jól beválnak. Egyik részük kognitív, vagyis a gondolkodással és érzelmi reakciókkal kapcsolatos, a másik pedig viselkedéses.

A kognitív módszer lényege, hogy pszichoterapeuta segít a betegnek felismerni, melyek azok az elemek gondolkodásában és viselkedésében, melyek odáig vezetnek, hogy végül tüneteket produkál, pánikrohamot kap például. Belátja, hogy maga értelmezi félre az egyébként teljesen normális testi tüneteit.

A pszichoterápia "viselkedéses" részében a beteg feladatokat is kap. Persze csak fokozatosan haladnak – a páciens otthon gyakorol, illetve olyan helyzeteket kell átélnie, melyektől fél. Ha egykor rosszul lett egy buszon, ezért többet nem mert felszállni, figyelme elterelésével, relaxálással úrrá lehet a félelmén, és megtapasztalja: az, hogy egyszer rosszul lett, nem jelenti, hogy ez minden alkalommal és minden buszon megtörténik. A beteg eleinte kap kísérőt is, aki segít neki, hogy kezdetben ne kelljen egyedül szembesülnie félelmeivel.

Fontos, hogy a beteg megtanuljon relaxálni. Az ellazulással kiküszöbölhető a szorongás. A légzés kontroll a pánikbetegek esetében hasznos: elnyújtott kilégzést alkalmaz, ezzel csökkentve a pulzusszámát. Közben meg is nyugszik.

Időigényes és mellékhatásokkal teli?

A pszichoterápiák természetesen nem egyik hétről a másikra gyógyítják meg a betegeket. Heti egy órát minimum rá kell szánni a kezelésekre. Ezen felül a beteg részéről aktivitást követel: jegyzeteket kell otthon készítenie és a relaxációt is el kell sajátítania. Pszichológusok mindig inkább a pszichoterápiát ajánlják, mint a gyógyszeres kezelést, mivel úgy vélik: a gyógyszer a tüneteket csak enyhíti és elfedi, de nem gyógyítja, az inkább a terápiás beszélgetések során valósítható meg. Sokkal tartósabbnak válik ezt a megoldást.

A pszichoterápiára várók közül sokan hiszik azt, hogy a pszichoterápia alatt a legféltettebb titkaikat is kötelesek elmondani, ezért ódzkodnak tőle. Pedig elsősorban a tünetekre és a tünetekkel kapcsolatos problémákra koncentrál a szakember, aki a beteggel együtt igyekszik új viselkedési formákat és helyzetértékeléseket kialakítani.

Amennyiben a betegnek gyógyszeres kezelésre van szüksége, számolni kell azzal, hogy az antidepresszánsoknak például gyakran mellékhatása van: szívdobogást, szájszárazságot, nyugtalanságot okoz. Kiküszöbölhető, ha fokozatos az adagolás, illetve idővel csökkenek ezek a tünetek. Külön kellemetlen az álmosság érzet, mely gyakran nem is múlik el a gyógyszerek szedésének ideje alatt. Mivel a gyógyszerekhez hozzá lehet szokni, ha leállunk vele, komoly elvonási tünetek jelentkeznek, és például újra kialakulhat pánikroham. Fontos, hogy ahogy a szedés megkezdése, úgy az abbahagyás is fokozatosan történjen.

A gyógyulás sok esetben attól is függ, hogy a páciens maga meg akar-e gyógyulni. Ritka, hogy valaki csak gyógyszertől legyen jobban. A pszichoterápia során ugyanis rájön, hogy változtasson viselkedésén, szokásain, elsajátítja a módszereket, melyekkel változtathat a reakcióin – amelyek egyébként a betegséget okozták.

Forrás: