Tartsuk kordában a magas vérnyomást diétával

Az esszenciális hypertonia okát pontosan nem ismerjük, azonban vitathatatlan, hogy táplálkozási tényezőknek, az elhízásnak szerepe lehet a keletkezésében.

A Szent Imre Kórház N. Belosztályán végzett felmérésünk szerint az elhízott férfiak 50,7, az elhízott nők 32,7%-ában találtunk hypertoniát; ez jóval meghaladja a lakosság egészének 15-20%-os gyakoriságát. Különösen nagy a hypertonia aránya az abdominalis (hastáji) típusú elhízottak között.

Ebben a hasra lokalizálódó elhízási típusban betegeink 55%-ának volt magas vérnyomása. Is­mert, hogy a képi hasonlattal élve alma típusúnak nevezett abdominalis (hastáji) elhízás ischae­miás szívbetegségre (vérellátás hiányossága okozta szívgetegség), hypertoniára, stroke-ra (szívinfarktus) és II, típusú diabetes mellitusra (cukorbetegségre) hajlamosít.

Tehát az elhízottak között több a hypertoniás, de fordított bizonyítékok is vannak, a hypertoniások között sok az elhízott. Egy nagy olaszországi felmérés, a Gubbio Study adatai szerint a hypertoniások között majdnem minden életkorban jóval na­gyobb az elhízás aránya (BMI > 30), mint a normotensiósok (jó vérnyomással rendelkezők) között.

A Framíngham Study adatai szerint minden 10%-os testsúlytöbblet 7 Hgmm-es systolés (szívösszehúzódás) vérnyomásemelkedéssel jár együtt. Az elhízás leggyakoribb kísérő betegsége a hypertonia. Azokban a vizsgálatokban, ahol a vérnyomás kölcsönös viszonyát nézték más rizikófaktorok­kal, a testsúly az első vagy a második helyen áll.

Sok adat bizonyította, hogy a testsúly csökkentésével a hypertonia is csökkenthető, a mérsékelt hypertonia megszüntethető, ill. az antihipertenzív (magas vérnyomást csökkentő) gyógyszerek adagja diétával együtt alkalmazva jelentősen csökkent. A hypertoniás elhízottak fogyókúrája nem különbözik lényegesen az általános fogyókúrától, egyedül a sófogyasztást kell tekintetbe venni.

Ilyen értelemben a nagy konyhasótartalmú ételek, mint a hentesáruk (szalámik, kolbászok), a tejtermékek (elsősorban a sajtok) és a kenyérféleségek fogyasztását kell csökkenteni, bár ezek fogyasztásának visszafogása – nagy energiatartalmuk miatt – az általános fogyókúrának is része.

Az elhízott hypertoniások (magas vérnyomásúak) fogyókúrájában fontosak a tápanyag-összetétel szempontjai. Elsődlegesnek tekintendő az összzsírfogyasztás csökkentése. Egyes adatok szerint, ha a civilizált országok 41%-os összzsírfogyasztási arányát 23-25%-ra tudnánk csök­kenteni, ezáltal a vérnyomás 8 Hgmm-rel csökkenne.

Az epidemiológiai (járványtani) adatok szerint az észak-európai országok nagy telített zsír fogyasztása magasabb vérnyomásátlagokkal, a mediterrán országok alacsony telített zsír fogyasztása alacsonyabb vérnyomásértékekkel jár együtt. Tudományos vizsgálatok is hasonló összefüggést igazoltak.

Táplálékaink különböző arányban tartalmaznak telített és telítetlen zsírsavakat. A telítetlen zsírsav tartalom 100 g-ra vonatkoztatva: a napraforgóolajban 57, a margarinban 20, a disznózsírban 10, a vajban csak 3 g.

Összefüggést találtak az egyik többszörösen telítetlen zsírsavfajta, az omega3-zsírsavak és a vérnyomás között. Japán halászfalukban, ahol a halfogyasztás 90 kg/év, sokkal kevesebb magas vérnyomás, stroke fordul elő, mint a japán farmokon, ahol 30 kg halat fogyasztanak évente.

Vannak adatok arról, hogy a makréla hal fogyasztásának növelése csökkenti a vérnyomást, ill. hogy ez hal­olajkapszulákkal is elérhető. Az utóbbi azonban bizonytalan, napi 3 g alatt biztosan hatástalan. A rostfogyasztásnak is hatása lehet a vérnyomásra. Rostkoncentrátumok fogyasztásával 4-5 Hgmm vérnyomáscsökkentést lehetett kimutatni. Ismert, hogy a vegetáriánus étrenden élők között ritkábba magas vérnyomás.

A konyhasó és a hypertonia kapcsolatáról is sok adat van. A világtól elzárt szárazföldi törzsek, primitív népek között, ahol a sófogyasztás csekély, hypertonia (magas vérnyomás) nem fordul elő, az ugyanilyen életmódot folytató tengerparti törzsek között viszont igen. A civilizált országok sófogyasztása túlzottan nagy. Ennek 3/4 része az élelmiszerekből származik, csak mintegy 6%-át visszük be a “sótartóval”, 9%-át a konyhatechnika so­rán adjuk hozzá és 10% természetes alkotója a tápanyagoknak.

A hazai ajánlások sze­rint Bírá és Zajkős maximum 5 g, de Chátel, Farsang és Kékes maximum 2 g nátri­um-klorid fogyasztását javasolja. Az Európai Atherosclerosis Társaság 3,5-5,5 g-ot javasol. A sok esetben bizonyított kapcsolat ellenére az országok átlagos sófogyasztása és a hypertonia előfordulása között nincs szignifikáns korreláció. Ezt az magyarázza, hogy csak az emberek egy része sóérzékeny, nátriumszenzitív (nátriumérzékeny). A kapcsolatot a vese közvetíti.

A sószegény étrend hatása a hypertoniában általában nem hoz drámai, egyér­telmű javulást, ez fogyókúrától inkább várható. Különböző vizsgálati eredmények sze­rint néhány, mintegy 4-5 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés volt elérhető sószegény ét­rend segítségével.

Amióta diuretikumokat (vízhajtó) alkalmaznak a hypertonia kezelésében, olyan korábbi drasz­tikus sómentes diéták, mint amilyen a Kempner-féle rizsdiéta volt, szükségtelenné vál­tak. A diuretikumok (vízhajtók) eltávolítják az érpályából a nátrium egy részét, és ez a folyadékot viszi magával, ami vérnyomáscsökkenéshez vezet.

Nem lehet elválasztania nátrium hatását a káliumétól a hypertoniára, hatásuk éppen ellentétes. Egy 12 éves tanulmányban kis káliumfogyasztással a stroke-mortalitás (agyvérzés halálozás) 5,3/100 volt, nagymértékű káliumfogyasztással közel 0. Extra kálium bevitelével a stroke-mortalitás csökkenthető. A hypertonia vonatkozásában a fiatalokon a kálium, idősebbeken inkább a nátrium hatása a fontosabb. Vannak forgalomban “csökkentett nátriumtartalmú” sók, amelyekben 60% nátrium-klorid mellett 40% kálium-klorid van, az ilyen só ízében hasonló a konyhasóhoz, de fogyasztásával a nátriumbevitel lénye­gesen csökkenthető.

Fontos az étrendben a gyümölcsök, a zöldségek fogyasztásának növelése, amelyek káliumtartalma kedvezően hathat a vérnyomásra is.

A mérsékelt alkoholfogyasztás nem, de napi 30-100 g tiszta alkoholnak megfelelő már mintegy 10 Hgmm-rel emelheti a vérnyomást. A WHO ajánlása szerint férfiak 20 g, nők 10 g alkoholt fogyaszthatnak naponta anélkül, hogy ez károsan hatna a vérnyomásukra.

Egyes adatok szerint a kalciumfogyasztás hypertoniában kisebb, és napi 1 g kalcium adása a vérnyomást csökkentheti. Ez azonban csak az esetek felében volt bizonyítható. A tejtermékeknek nagy a kalciumtartalma, így elvileg fogyasztásuk a hypertonia kivé­dését elősegíthetné, de haszna kétes, mert a nátriumtartalmuk is nagy.

A magnéziurnbevitel változtatása nem befolyásolja szignifikánsan a vérnyomást. Egyes adatok szerint kalciummal együtt talán jelentkezhet kedvező hatás. Egyes adatok szerint a kis kalcium- és magnéziumtartalmú lágy ivóvizet fogyasztók között a vérnyomás magasabb. Ugyanakkor jelenleg az mondható, hogy a kalcium– és magnéziumszupplementáció (bevitel) nem megalapozott a hypertonia megelőzésében vagy kezelésében.

A kávé koffeintartalma révén akut, rövid vérnyomásemelő hatást kiválthat, folya- matos adagolása nem vezet azonban hypertonia betegséghez, a vérnyomás 3-4 nap után normalizálódik.

Mindeme diétás eljárások sokkal hatékonyabbak akkor, ha kiegészülnek fizikai aktivitással is, komplex életmódváltoztatással. Ezek együttesen jó alapot adnak ahhoz, hogy a hypertonia enyhe formája gyógyszer nélkül befolyásolható, kifejezettebb formája pedig gyógyszeres kezeléssel együtt jobban karbantartható legyen.

Forrás: