A szacharin története 2011-01-02 Diéta Megosztás: Tweet A cukorbetegek megmentője, modern világunk energiaszegény édesítője a szacharin, de vajon ki és mikor fedezte fel? 1879 – Ira Remsen és Constatntin Fahlberg, a John Hopkins Egyetem kémikusai első alkalommal publikálnak a benzoesav-szulfimid, közismertebb nevén szacharin tulajdonságairól. 1901 – Az Egyesült Államokban megalapítják a Monsanto vállalatot, ahol elkezdik a szacharin tömeggyártását. 1907 – Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma vizsgálódni kezd, hogy a cukor helyett használt szacharin nem hágja-e át a 1906-os egészséges élelmiszerekről alkotott törvényt. Theodore Roosevelt, aki maga is szacharinfogyasztó volt, ellenezte a vizsgálatot. 1909 – Szakértők megállapítják, hogy a szacharin fogyasztása kis mértékben (napi – gramm) teljesen biztonságos. I. Világháború – A cukorhiány miatt a tartósított élelmiszereket szacharinnal édesítették, a kormány feloldott minden megszorítást a szacharinnal szemben. 1950-es évek – A fogyókúrázók előnyben részesítik a szacharin, mint mesterséges édesítőszer használatát a kalóriaszegény táplálkozásban. 1970-es évek – Kutatók megállapítják, hogy a szacharin rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a rák kialakulásához. 2000 – Újabb kutatások alapján a tudósok felszólítják az Amerikai Toxikológiai Programot, hogy a szacharint húzzák ki a rákkeltő élelmiszerek listájáról. 2001 – Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) a szacharint emberi fogyasztásra biztonságosnak állapítja meg. 2010 – Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség lehúzza a szacharint a veszélyes anyagokat tartalmazó listáról. Forrás:
