Úristen, szuri! 2011-06-07 Kívül-belül Megosztás: Tweet A tűfóbiásoknak lelassul a légzésük, remegnek az idegeik, sőt akár el is ájulhatnak tőle. Ez utóbbi különbözteti meg az injekciótól való rettegést a többi hasonló fóbiától. „Ritkán tapasztani, hogy valaki elájul a magasban vagy egy pók látványától. Ezért más a tűfóbia.” – magyarázta Martin Anthony, a torontói Reyerson Egyetem pszichológiaprofesszora, egyben a Legyőzni az orvosi fóbiákat című könyv társszerzője. Becslések szerint a komoly tűfóbiában szenvedők fele, a vértől rettegőknek pedig egyharmada veszítette már el eszméletét az orvosi rendelőben. A félelem már a tű gondolatától is megjelenhet, másokat a látvány vagy a helyiségben tapasztalható jellegzetes szag ijeszt meg. Egyesek csak mérsékelt szorongást éreznek, mások azonban olyan erősen rettegnek, hogy akár a kezelést is visszautasíthatják. A tűtől való kismértékű félelem nem ritka, a komoly esetek azonban általában genetikusak. Az ebben szenvedők többségének van olyan a rokonságában – szülő, testvér vagy gyermek – aki hasonló szorongást él át. Az ő esetükben a félelem a vagus idegen keresztül szétárad a testben, szélesíti a vérlemezkéket, lelassítja a szívverést és csökkenti a vérnyomást. Legtöbbször egy kisgyermekkori rossz élmény is hozzájárul a tünetek felerősödéséhez. Ilyen esetekben fontos lehet a pszichológiai kezelés, amely azonban nem kellemes. Ennek folyamán újra fel kell idézni, mi váltotta ki a rettegést, ezen kívül a betegnek tűkről készült fényképeket és videofelvételeket is meg kell néznie. Az ájulásra hajlamosak pedig megtanulhatják ellazítani az izmaikat és megállítani vérnyomásuk süllyedését. Sokan maguk veszik kezükbe az irányítást, és az orvos felkeresése előtt begyógyszerezik magukat, ez azonban nem ajánlott módszer. Forrás:
