Gálvölgyi János répa-lével frissíti magát 2012-05-29 Sztáregészség Megosztás: Tweet Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésszel és parodistával arról beszélgettünk, hogy mit tesz nap, mint nap szervezete egészségéért. – Bármilyen jól nézek is ki, nem vagyok se nagyétkű, sem ínyenc. Egyetlen lépést sem tennék azért, mert állítólag itt vagy ott jól főznek, vagy finom ez vagy az az édesség. Minden szabály nélkül eléggé mértékletesen eszem. – Reggelire például mit? – A reggelim minden nap ugyanaz: egy pohár frissen facsart narancs vagy grape fruit lé, egy pohár hideg tej és egy sós kifli. Ebből az utóbbi beszerzése okozza a legnagyobb gondot, ugyanis egyszerűen nem lehet sós kiflit kapni. Ha este előadásom van, ebédre vagy egy tányér levest vagy egy pár virslit eszem (lehet egy szál krinolin is), többet nem. Talán furcsán hangzik, de „egytálételesek” vagyunk, azaz vagy levest eszünk, vagy valami mást. Két fogást, pláne hármat csak a legritkább esetben. Viszont nagyon szeretem a friss gyümölcsöt és a gyümölcs-, illetve a zöldségleveket. A legújabb „szenvedélyem” például a sárgarépa-lé, amelyet még vonzóbbá tesz egy alma meg egy narancs leve, no meg némi friss gyömbér és egy kis őrölt fahéj. Nagyon finom, és rendkívül egészséges. – Ezt mikor iszod meg? – Különösen jólesik „teniszezés” után. Mivel nem áll módomban rendszeresen eljárni valahová sportolni, így otthon „teniszezem” a televízióhoz csatlakoztatható játékkal. Alaposan átmozgat (még ha futni nem is kell), és nagyon élvezem. – Mit takar a vacsora? – Vacsorázni csak későn, este tíz után tudok. Ilyenkor szívesen megiszom egy nagy bögre kaukázusi kefirt kiflivel. – Hogy állsz az egészséggel? – Be kell vallanom, hogy fiatal koromban hipochonder voltam, és szinte naponta orvoshoz rohantam reggel, EKG-t csináltatni. Azóta nagyot változtam, az utóbbi években nem szívesen megyek orvoshoz. Ha meglátok egy vérnyomásmérőt, rögtön felmegy tőle a vérnyomásom. Sajnos egy bizonyos életkoron túl – ahogyan Kern Andris mondta – az ember nem hipochonder, hanem beteg. Bevallom, azért nem fordulok szívesen orvoshoz, mert attól tartok, talál valamit. Azért a családom most már rávett, hogy évente legalább egyszer vessem alá magam egy alapos kivizsgálásnak. Egyébként, ha akut problémám van, igyekszem minél előbb orvoshoz fordulni. Amikor például a fülembe megy a víz, és nem jön ki – ami tompítja a hallást -, rögtön fülészhez rohanok. De sem a tűtől, sem a késtől, sem a vértől, sem a fájdalomtól nem félek. Tavaly például kiderült, hogy szürke hályog van mindkét szememen, de ezen ma már műtéttel könnyen lehet segíteni. A nyári szünetben elegendő idő is akadt a két műtétre – azóta remekül látok. És becsületszavamra: nem is fájt. Viszont a műtét után tudomásul kellett vennem, hogy jé, szeplős vagyok… vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
