Top 10 anya-hiba

Az édesanyák, különösen az első gyermeknél, követhetnek el hibákat és több minden nyomaszthatja őket. A bűntudatra azonban van gyógyír

Ahogy mondani szokás: ki ne követne el hibákat? Így vannak ezzel az édesanyák is, főként, ha még nem túl gyakorlottak. A gyermeknevelés kétségtelenül nem könnyű. Hibáink azonban segítségünkre is lehetnek. Eszközök ahhoz, hogy a dolgokat később jobban csináljuk. A trükk abban áll, hogy át kell vennünk az irányítást a bűntudat felett, és ne hagyjuk, hogy az irányítson minket…

Hogy saját hibáinkat könnyebben kezelhessük, íme néhány megoldás a gyakran elkövetett hibákra.

Előkapjuk a cumisüveget, hogy megetessük síró babánkat – ám a környezetünkben felvont szemöldökökkel találkozunk. Kiderül, hogy azok az anyák, akikkel körül vagyunk véve, még mindannyian szoptatnak. Nyugodjunk meg! Lehet, ebben a szituációban azt gondoljuk, mi vagyunk az egyetlen, cumisüveghez folyamodó anya a világon, de ez messze van az igazságtól. Akármi is a választásunk oka, sok anya tartja ezt megoldásnak kiegészítésként vagy a szoptatás helyettesítéseképpen. Az édesanyák átlagosan 6 hónapig szoptatnak, de bőven akad, aki már ekkor is gyakran előveszi a cumisüveget.

Igen, sokan vannak, akik abbahagyták a szoptatást és ezért bűntudatot éreznek. Különösen, hogy tudják: a minél tovább tartó szoptatás ajánlott. Amennyiben bűntudat gyötör, engedjük át magunkat a szomorúságnak, de csak rövid időre. Majd gondoljuk úgy, hogy jól döntöttünk és hagyjuk a bűntudatot magunk mögött. Igaz, hogy a szoptatás a legjobb a baba számára, de a tápszeres babák ugyanolyan jól tápláltak, gondozottak, ápoltak. A legjobb, amit a kisbabánkért tehetünk, ha boldog édesanyák maradunk.

A tévé, mint bébiszitter

Ha itt az idő vacsorát főzni, a gyermeket jobb a tévé elé beültetni, így „nem lesz láb alatt”. Ők ugyan jól érzik magukat, rajzfilmet néznek, mi, az anyák azonban bűntudatot érzünk. Nyugodjunk meg! Egy amerikai felhívás 2003-ban arról szólt: a 2 év alatti gyermekeket egyáltalán ne hagyjuk tévét nézni. Akadt, aki 1 éves kisfiának hagyta, hogy a DVD-ket nézze, miután azonban tudomására jutott ez az ajánlás, elkezdte mardosni a bűntudat.  Nem volt ezzel egyedül.

Pánikra azonban nincs ok: egy felmérés szerint csupán az anyák 10 százaléka mellőzi teljesen a televíziót. 67 százalékuk úgy gondolja, rendben levő dolog, hogy olykor a tévével köti le a csemete figyelmét. Az anyák 26 százaléka ugyanakkor füllent arról, mennyi ideig hagyja a gyermekét tévézni. Ajánlott, hogy a 2 év alatti gyerekeknél minimalizáljuk a tévénézés idejét. Ha a gyermekünk idősebb, hosszabb ideig is tévézhet, de szabjunk határokat! Majd pedig relaxáljunk, és tegyük félre a bűntudatot.

Kevésbé vagyunk környezettudatosak

Csak mert a sokadik eldobható pelenkával és hungarocell csészével van tele a szemeteskukánk, miközben a szomszédasszony újrahasznosítható pelenkái a kötélen száradnak, és amúgy is egy hybrid autó parkol a kertjében, még nem kell bűnösnek éreznünk magunkat! Tartsuk szem előtt, hogy környezettudatossá válni nem egyszerű, és nem is várható el, hogy egyik napról a másikra azok legyünk. Különösen, ha még az anyagiak is szorongatnak. Az eldobható holmik használata ne adjon okot bűntudatra, főleg, ha ki sem látszunk a munkából és igyekszünk mindent a lehető legegyszerűbben elintézni. A családi élet zökkenőmentessége érdekében figyelünk kevésbé a környezettudatosságra; egyelőre nem tűnik megoldhatónak tömegközlekedéssel bajlódni és mindent újrahasznosíthatóra cserélni – de ez idővel mindez jó irányba alakítható.

A gyermekes családokra különösen jellemző a fokozott fogyasztás minden tekintetben, de éppenséggel a gyermeknevelés az, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a környezetet élhető állapotban „adjuk tovább” utódaink számára. A szülők több, mint fele igenis érzékeny a környezettudatosságra és igyekszik odafigyelni rá. Koncentráljunk arra, amit itt és most is megoldhatunk és környezetbarátabbak leszünk általa.

Gyorsételek adása a gyerekeknek

Egy hosszú, stresszes nap végén, amikor a gyerekek óvodából hazafuvarozása közben is telefonos ügyintézéssel bajlódunk, gyakran térünk be a gyorsétterembe, vagy vesszük meg ott az ételt, hogy otthon elfogyasszuk. Majd, amikor a szatyrokkal megpakolva hazaérkezünk, átfut az agyunkon: a saját anyánk sosem tett ilyet. Nem etetett minket gyorséttermi ételekkel. Nyugodjunk meg – nem tesszük ezt minden áldott nap, sőt valószínűleg minden héten sem. S ha a gyermekünk messziről megérzi a sült krumpli illatát, nos, ezzel nincs egyedül. A mai gyerekek nagy része így van vele.

Felgyorsult az élet, másként intézzük a dolgainkat, sietünk, igyekszünk több dolgot csinálni egyszerre és mindenben jónak bizonyulni. Ez sokszor lehetetlen. Egy amerikai felmérés szerint a szülők 76 százaléka a gyorsételekre hagyatkozik néhány alkalommal egy hónapban. Bár a gyorséttermi ételek valóban nem túl táplálóak és egészségesek, azért nem mérgezőek! Ha csak néha fogyasztjuk, nem lehet belőle problémánk.

Amennyiben gyakran kell gyorsételekhez folyamodnunk, igyekezzünk az alacsony zsírtartalmú, fitness ételek közül válogatni! A gyorsételeket pedig otthon könnyen ellensúlyozhatjuk azzal, ha egészséges, grillezett, zöldségekben gazdag, sovány hússal készülő fogásokat eszünk, teljes kiőrlésű gabonát fogyasztunk.

Gyermekünket más felügyeletére hagyjuk

Bizony nem kevés anya küzd a bűntudattal amiatt, hogy amint a csemete kicsit nagyobb lesz, másra kell bíznia, mert visszatér dolgozni. Erősnek mutatkozik, de komolyan küzd a sírással, amikor puszit ad elindulás előtt a kicsinek. Visszanézni sem mer. Akkor sem, ha a gyermek alapvetően jól érzi magát a közegében. Sokan édesanya hiszi, hogy ha majd visszatér munkahelyére, elégedett és boldog lesz, de nem számol azzal, hogy egész nap a bűntudat mardos majd benne a bölcsődében, vagy a babysitterre hagyott gyermek miatt. Az anya ilyenkor még azért is bűnösnek érzi magát, hogy egyáltalán dolgozni akar.

Hogy ezen a helyzeten könnyítsünk, ismerkedjünk meg jobban a gyermek felügyelőjével, az óvónővel, a bébiszitterrel, és teremtsünk meg egymás közt egy bizalmi, jó kapcsolatot. A megfelelő gyermekgondozás sokat segíthet azon, hogy az anya könnyebb szívvel menjen dolgozni. Gondoljunk arra is, hogy ha a gyermek közösségbe kerül, az előnyére válik. Fejlődik kognitív, szociális és nyelvi szinten. Mielőtt mindennapossá tesszük a reggeli elválást, igyekezzünk a gyermeket erre szoktatni – hagyjuk másra pár óra hosszára, amíg elmegyünk valamit elintézni.

És még valami: tartózkodjunk az online mama-fórumok állandó böngészésétől, és az olyan csaták nézegetéséről, amelyek a dolgozó és az otthon maradt édesanyák közt dúlnak. Hagyatkozzunk saját érzéseinkre és döntésünkre! Számos olyan fórum is van egyébként, ami támogatja a dolgozó anyákat és hasznos tanácsokkal lát el. Ha internetezünk, inkább ezeket olvasgassuk. Tartsuk észben: azért dolgozunk, hogy a család jobb körülmények között éljen és mi magunk is elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak legyünk.

A kiabálás

A dorgálás a gyermekneveléssel jár. Gyakori, hogy az anya önkéntelenül is erőteljesebben szól rá a gyermekére. Például, ha a kistestvér éppen elaludt, ő pedig hirtelen vadul zajongani kezd. Nyugalom – senki sem szeret kiabálni a gyermekével. A bűntudat helyett inkább gondoljunk bele, mikor fordul elő leggyakrabban, hogy a csemete kihoz minket a sodrunkból? Többnyire higgadtan viselkedünk vele? Fogjuk fel a kiabálást egy tanulási folyamatnak – melyek azok a helyzetek, amelyekben más taktikát kell alkalmaznunk a gyermek lecsendesítésére, illetve saját magunk megnyugtatására is. Tartsuk észben, hogy olykor még a legbéketűrőbb szülők is elveszítik türelmüket és kiabálnak.

A nyugodt magyarázat egyébként sokszor többet ér, mint a kiabálás. Meg kell mondani a gyermeknek, hogy legyen csendben, mert a testvére alszik.

Nem tudjuk kifizetni a magánórákat

Gyakori probléma, hogy egy szülő, aki jómódúbb ismerőseihez hasonlítgatja magát, bűntudatot érez, mert ő nem tud kifizetni valamilyen plusz órát, foglalkozást a gyermekének. Szeretné, ha az ő csemetéje is csatlakozna például egy drámaórára, de lehetetlennek érzi, hogy mindezt anyagilag finanszírozza. Persze, hogy rossz érzés, ha nem engedhetünk meg magunknak valamit, ami a más gyermekének van.  De számos dologra nincs is igazán szükség – amire a gyermekeknek valóban szüksége van, az a törődés és a szeretet, nem pedig a legújabb drága játék. Az a gyerek, aki mindent megkap, könnyen furcsa felnőtté válik – nem tud majd értékelni, helyén kezelni dolgokat. Sosem értékeli majd a pénzt.

Meg kell tanítani élvezni az életet, úgy, ahogy az van, anélkül, hogy azon aggódnánk, mit nem tudunk megvenni neki. Ez a mai, anyagias világban igen nehéz. De sokkal jobb embert nevelhetünk a gyermekünkből, mint azok a szülők, akik sok esetben az elegendő törődés helyett is játékokkal, magánórákkal akarják elkápráztatni a gyermeket és másokat.

Egy drága táncóra helyett olyan ingyenes foglalkozásokra is mehet a gyermek, ahol szintén jól érzi magát, sőt, lehet, még jobban is, mint az a táncórán próbálkozó kislány. Kreativitással pedig számos dolgot megteremthetünk a csemetének, például a babakonyha helyett egy kartondobozból kialakított kis konyhában is „főzhet”. Bűntudatunkat pedig könnyen lecsendesíti, ha halljuk, milyen vidáman eljátszik az általunk alkotott konyhában is.

Cziglán Karolina pszichológus tapasztalatai szerint a kisgyermekes anyukák bűntudatának leggyakoribb oka, ha nem tudnak megfelelni saját nevelési elveiknek, annak, amit maguktól, mint anyáktól várnának. „Például, hogy mindig türelmesen szóljanak a gyermekhez, érvekkel neveljék, ne kiabáljanak vele, vagy hogy mindig következetesek legyenek. A legtöbben maximalista elvárásokkal indulnak neki a gyermeknevelésnek, szinte tökéletes szülők szeretnének lenni. A terveket általában csak részben sikerül teljesíteni. Különösen kellemetlen érzés, ha valaki azon kapja magát, ugyanazt a hibát követi el, amit szülei vele, hiába határozta el, hogy másképp fogja csinálni.”

A pszichológus abban lát megoldást, ha az anya elsősorban csökkenti az elvárásokat. „Ha elhiszi az ember, nem kell tökéletes szülő ahhoz, hogy boldog gyermekkora legyen a csemetének. Ez azért is fontos, mert a szülő magával szemben támasztott túlzott elvárásai öngerjesztő kört alakíthatnak ki: minél tökéletesebb szeretne valaki lenni, annál kevésbé engedi el magát, kevésbé viselkedik spontán módon. A szülői önbizalom, kompetenciaérzés kulcsfogalom, ez kell ahhoz, hogy ügyesen viselkedjen a kihívást jelentő helyzetekben. Érdemes olyan közeget keresni, ahol úgy érzi, megerősítést kap, bátorító visszajelzéseket. És persze tudatosan figyelhet arra is, hogy magát dicsérje a jól megoldott helyzetekért.”

Cziglán Karolina szerint a szülőnek bűntudata lehet azért is, ha kevesebb figyelmet tud adni a gyermeknek, mint szeretne. Ez gyakran felmerül több gyermek esetén, akár úgy, hogy a kistestvér érkezése miatt a nagyobbra nem jut elég figyelem, akár úgy, hogy a szülő azt érzi, a kicsi kap kevesebbet belőle, mint annak idején az első gyermek. „Ennek megoldása nagyban függ a külső segítségtől. Fontos, hogy az anya merje elfogadni a segítséget, például a házimunka terén, így szabaddá téve egy kis időt” – vélekedik a szakember.

Bűntudatot okozhat még valami

Amennyiben az anya elvárná magától, hogy teljesen kielégítse őt a gyermeknevelés, a családanya-szerep, de azt tapasztalja, hogy ez nincs így. „Fontos, hogy milyen kulturális közegből érkezik az illető: kevésbé okoz ez gondot, ha természetes a családban, hogy a nőnek is van szakmája, hobbija, a gyerekeken kívüli élete. Ha viszont nem ez az elvárás, előfordulhat, hogy komoly bűntudatot él meg a nő, megkérdőjelezi, elég jó anya-e. Ilyenkor segítség lehet, ha arra gondol: a gyerekek akkor fogják jól érezni magukat, ha az anyjuk is jól van a bőrében, így, amit saját magáért tesz, azt a gyerekekért is teszi” – tette hozzá a pszichológus.

Forrás: