Nem megoldás a pszichiátria támogatása 2013-11-12 Kívül-belül Megosztás: Tweet Az utóbbi években újra és újra felmerül, hogy kevés a pszichiáter és a pszichiátriai intézet Magyarországon, ezért a páciensekre nem jut elegendő idő és nem gyógyulnak meg. Vajon mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Egy dologban alighanem mindenki egyetért: a társadalom mentális egészsége rendkívül fontos dolog. A megoldást manapság a mentális problémákra nem a pszichiátria jelenti. Ennek eszköztárában ugyanis hiába keressük a mentális egészséget. A mai pszichiátria elsődleges kezelési módja a tudattompító szerek használata, ezek a szerek azonban csupán annyit tesznek, hogy kémiailag elnyomják a kellemetlen mentális megnyilvánulásokat – de nem állítják helyre az emberek lelki egészségét. Egy külső szemlélő számára javulásnak vagy „gyógyulásnak” tűnhet, ha az idegesítő vagy ágáló páciens elcsendesedik, de a szer a tünetek mellett az ember tudatosságát és gondolkodási képességét is többé-kevésbé elnyomja. Ez nem lelki egészség – nem valódi mentális gyógyítás. Ez a gondolat nem új. Dr. Norman Sartorius, a Pszichiátriai Világszövetség korábbi elnöke ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Az az idő, amikor a pszichiáterek úgy gondolták, hogy képesek meggyógyítani a mentális betegeket, elmúlt. A jövőben a mentális betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegségükkel.” Dr. Thomas Szasz, a nemrég elhunyt pszichiáter professzor így nyilatkozott: „Nem létezik olyan vér- vagy másfajta biológiai vizsgálat, amellyel a mentális betegség megléte vagy hiánya megállapítható, míg a legtöbb testi betegség esetében van. Ha egy ilyen vizsgálatot kifejlesztenének, akkor az-az állapot megszűnne mentális betegség lenni, és ehelyett egy testi betegség kórtüneteként besorolhatóvá válna.” Az, ha több pszichiáter áll munkába, vagy a pszichiátriai rendszer több pénzt kap az egészségügyi költségvetésből, sajnos nem fog érdemben javítani a lakosság mentális állapotán. A mentális egészségügyi kezeléseket annak alapján szükséges megítélni, hogy milyen mértékben javítják és erősítik az egyént, felelősségérzetét és mentális jóllétét, és csak a valóban működőképes módszereknek szabadna támogatást biztosítani. Forrás:
