Mézédes élet 2012-01-30 Diéta Megosztás: Tweet Napjainkban egyre nagyobb az igényünk, a minél természetesebb élelmiszerek iránt, s nincs ez másként az édes finomságokkal kapcsolatban sem. A méz újabb és újabb reneszánsza is, talán ezen kívánságunknak köszönhető. Minden édesítőszer őse! Az édes íz kedvelése velünk született tulajdonság, mely a krónikák tanúbizonysága szerint már évezredek óta igaz lehet, hiszen a mézet már az ókor előtt ismerték és fogyasztották az emberek. Magyarországon is nagy hagyománya van a méz felhasználásának, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy méhészettel már a honfoglalást megelőzően is foglalkoztak őseink. Különleges jelentőségét sokáig az adta, hogy az ipari cukorgyártás kezdete előtt ez volt az egyetlen édesítőszer. Hagyományosan süteményeket (pl. mézeskalácsot) készítettek belőle vagy sört, illetve bort ízesítettek vele. Kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság? A mézet nem csak a konyhában használták elődeink, hanem gyógyszerként is bevetették. A történelmi feljegyzések említik, hogy az ókori gladiátorok a küzdelem előtt mézet fogyasztottak fizikai erejük növeléséért. A népi gyógyászat immunerősítő, köhögéscsillapító hatást tulajdonít neki. Megfázás esetén egy kellemes, mézzel ízesített tea bevonja, megnyugtatja a gyulladt, fájó torkot. A méz belül és kívül Tápanyag-összetétel szempontjából jellemzőnek tekinthető a méz szénhidráttartalma, amely kb. 80%. Ennek nagy része invert cukor, továbbá 6-7%-ban szacharózt illetve fruktózt (gyümölcscukrot) tartalmaz. Ezen egyszerű szénhidrátok gyorsan felszívódnak, könnyen mozgósítható energiaforrásként van jelentőségük szervezetünk számára. A méz energiatartalma kb. 340 kcal/100 g (összehasonlításképp 100 g cukoré kb. 420 kcal). A cukrok mellett a méz tartalmaz még kis mennyiségben ásványi anyagokat, például káliumot, kalciumot és néhány vitamint, többek között pantoténsavat, biotint, C vitamint. Aromáját szerves sav tartalmának köszönheti, továbbá egyéb, a táplálkozástudomány által eddig még nem azonosított enzimeket, biológiailag aktív anyagokat is találunk benne. Bár a méz a cukor kiváló alternatívája lehet, bizonyos esetekben azonban fogyasztása ellenjavallt! Ilyen például, a cukorbetegség, ahol magas cukortartalma és gyors vércukoremelő hatása miatt kerülendő a méz használata. Magától értetődő a mézfogyasztás kerülésére vonatkozó javaslat pollen/virágpor allergia esetén, illetve szintén nem ajánlott a még fejletlen immunrendszerű, 1 év alatti gyermekeknek mézet adni. Végül, esetleges nyálkahártya-irritáló hatása miatt fogyasztását szintén kerülni célszerű fekélybetegség esetén is. Számtalan mézfajta létezik, melyek tápanyagtartalmukban jelentősen nem, aromájukban és színükben azonban jelentősen különböznek egymástól. A skála egyik végén a mély barna színű és karakteres ízű gesztenyeméz áll, míg a halványsárga, sőt egészen fehéres színnel és lágy aromával rendelkező akácméz képviseli a paletta másik végpontját. Különleges ajándékot készíthetünk, ha egy szép üvegben gusztusosan elrendezett magvakra (pl. dióra, mandulaszemekre) és aszalt gyümölcsökre (mazsolára, almakarikákra, kókusz szeletekre, sárgabarack gerezdekre) annyi mézet csorgatunk, hogy teljesen ellepje az üveg tartalmát. Az így készült finomság, a méz tartósító hatásának köszönhetően, sokáig eltartható és változatosan felhasználható, belesüthetjük például süteményekbe, vagy feldobhatjuk a reggeli müzlinket vele. A fentiekben láthattuk, hogy a méz fogyasztása mellett számos érv szól: kellemesen édes, ám mégis karakteres íze kényeztet, s ha megfáztunk, nyugtatja fájó torkunkat, fogyasztását azonban élvezzük mértékkel, alkalmanként 1-2 teáskanálnyi mennyiségben! Forrás:
