A tél károsító hatásai kertünkben – 2. rész 2013-02-18 Zöld Megosztás: Tweet Bármilyen lelkiismeretesen is készítettük kertünket a télre, akkor is előfordul, hogy szembesülünk olyan hatásokkal, amelyek kárt okozhatnak növényeinkben. Felfagyás elsősorban a sekélyen gyökeresedő virágokat, esetleg törpecserjéket érinti. A nappali enyhe idő hatására a talaj felső rétegében felenged a víz, de a mélyebb részekben már nem olvad ki a talaj. Az éjszakai lehűléskor ismét megfagy, így a mélyebb és sekélyebb talaajréteg elválik egymástól, a fagy összehúzó haatássára a talaj felső néhány centije feltüremkedik, és az abban található növények gyökereit felszakítja. Ez a növények számára végzetes sérülést okozhat. Ha ilyet tapasztalunk, akkor a talajt minél hamarabb vissza kell tömöríteni, az érintett részt takarni, hogy a takarás alatt a talaj megengedjen, így legyen lehetősége a növénynek visszagyökeresedni. Fizikai behatás alatt a téli csapadék nyomására gondolok. Az enyhe időben lehulló nagy mennyiségű hó olyan nyomást tud kifejteni a fagy miatt amúgy is törékenyebb ágakra, hogy azok lehasadnak. Amennyiben a talaj vízzel telített, netán a növényünk kissé dől is valamerre, akkor a sekélyen gyökeresedő örökzöldek tövestül ki is fordulhatnak. Ilyenre már idén is volt példa. Hasonló súlyt alkot az ónos eső és a túlzott zúzmaraképződés is. Legkönnyebben a hó ellen tudunk védekezni, egyszerűen lerázzuk. Az ónos eső, és a zúzmara esetén a megdőlt növényt igyekezzünk jól rögzíteni. Az ágtörésekre ősszel történő összekötéssel készülhetünk. De itt van jelentősége a szakszerű metszésnek, amikor nem hagyjuk, hogy hosszan megnyúlt hajtásrendszer alakuljon ki, hanem rövidebb, tömzsibb, ezáltal stabilabb hájtásrendszerű növényt nevelünk. A fagy károsító hatásának fokozatai – megfázás, – fagysebek, – részleges elhalás, – kifagyás, Ezek önmagukért beszélnek, ezért nem szaporítom feleslegesen a szót. Annyit érdemes azonban megjegyezni, hogy mindegyik csoport kezelése más és más módszert igényel. A kifagyás a legegyszerűbb, mert ott sajnálkozások közepette el kell távolítani a növényt. Részleges elhalásnál élő részre metszünk vissza, fagysbekenél a sebet kitisztítjük élő szövetig, majd sebkezelővel kezeljük, és évközben figyelünk a fertőzések megelőzésére, míg megfázásnál optimális feltételek biztosításával igyekszünk a növény erőnlétét visszahozni. Természetesen ez a mindennapi gyakorlatban precíz munkát igényel, és növényfajonként más és más technikát. – Növények módszerei a fagy átvészelésére – sejtnedv besűrítés, töménységének fokozása, – rugalmas sejtfal, – vízvesztés, – fagyszint alá húzódás, – áttelelő képlet fejlesztés, Hasznos dolog lehet, ha tudjuk, hogy milyen módszert alkalmaznak növényeink annak érdekében, hogy átvészeljék a kedvezőtlen környezeti tényezőket. Ez a sokrétűség nemcsak a hidegtűrésnél lép fel, hanem pl. szárazságtűrés, hőtűrés stb. esetén is. De nem akarok messze elkalandozni. A téma mélyebb kifejtése olyan szakmai területekre kalauzolna el bennünket, ami már kuszának tűnhet, ezért maradjunk csak témánknál. A sejtnedv besűrítésekor igyekszik minél több olyan anyagot felhalmozni oldott formában, amitől a víz töményebbé válik szervezetében. És mint tudjuk, minél töményebb egy folyadék, annál nehezebben fagy meg. Ezt a fizikai jelenséget alkalmazzák a növények is. Másik út, amikor igyekeznek megszabadulni attól a folyadéktól, ami könnyen megfagy. A lehűléskor leadják a felesleges vizet, helyette alig vesznek fel újat. Ezeket a növényeket könnyen felismerjhetjük arról, hogy télen is megmaradó leveleik lógnak, olyan, mintha kiszáradtak volna, pedig szárazságról szó sincs. A fenti képeken a rododendron téli vízleadás miatti lógó leveleit látni. A rugalmas sejtfalról korábban már tettem említést. Ennek lényege, hogy rugalmasságának köszönhetően roncsolás nélkül kibírja, felveszi a megfagyott víz nyomását. A nővények további csoportja elveszti a föld feletti részeit, behúzódnak a talajba, ahol a fagy foga már nem harap annyira, egyesek pedig egyenesen a fagyhatár alá húzódnak. És akad olyan csoport is, melyek áttelelő képleteket fejlesztenek. Legtöbbször ez egy mag, benne egy jól beágyazott csíra. Természetesen a növényvilág is túlélésre játszik, ezért a fenti módszerek kombinációját is alkalmazzák. Minden eszközt bevetnek a túlélésre. Remélem a fenti cikk elolvasása után még több mindent meg tudtok tenni a növények téli védelmének érdekében. Forrás:
