Rábaközi Andrea így küzdött meg a méhnyakrákkal

Az 1980-1990-es évek népszerű modellje, Rábaközi Andrea karrierje csúcsán volt kénytelen szembesülni a méhnyakrák diagnózisával. Bár korábban is igyekezett egészségtudatosan élni, a fiatalon átélt betegség nyomán a szűrővizsgálatok elkötelezett hívévé és „nagykövetévé” vált.

Bár sokakban még ma is makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a nőgyógyászati rosszindulatú daganatok csak az idősebb nőket fenyegetik, az élet sajnos túlságosan gyakran rácáfol erre a veszélyes mítoszra.

– Hogyan és mikor derült ki a betegséged?

– Semmilyen tünetem nem volt, ám már akkor is fontosnak tartottam, hogy rendszeresen eljárjak szűrésekre. Bár a közeli ismeretségi körömben szerencsére nem volt érintett, aki rosszindulatú daganat miatt kezelésre szorult volna, de közvetlen személyes élmények nélkül is valahogyan bennem volt, hogy a szűrés saját magam miatt fontos. Így derült ki az éppen aktuális szűrővizsgálat során vett citológiai mintából, hogy méhnyakrákom van, amire az orvosom konizációt javasolt, ami nem sokkal később meg is történt.

– Hogyan élted meg a műtét utáni időszakot?

– Soha nem idegenkedtem az alternatív medicina módszereitől sem, többet ki is próbáltam, de azt tartom a legfontosabbnak, hogy elkezdtem magamra jobban figyelni, többet törődni saját testemmel és lelkemmel. Sokat segített, hogy azt éreztem, hogy most én vagyok az, aki teszek magamért, az egészségemért. Ez is biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az orvosi gyógymód mellett beindult bennem egy lelki öngyógyító folyamat is. Mellette persze jártam kontrollvizsgálatokra is, a kezdeti időkben sűrűbben, utána ritkábban, de továbbra is rendszeresen. Akkor is hittem és azóta is hiszem, hogy kell a külső segítség, de az orvosi kezelés önmagában kevesebbet ér, ha én nem teszem hozzá azt, amit hozzá tudok tenni. Tudtam, hogy nekem még dolgom van az életben, és nagyon meg akartam mutatni, hogy én ezt képes vagyok megcsinálni, le tudom győzni a betegséget.

– Hogyan befolyásolta ez az életedet akkoriban?

– Akkor voltam a csúcson, rengeteg helyre hívtak dolgozni, és az utazások, bemutatók és partik alkalmával nem mindig volt könnyű tartani magam az általam választott egészségtudatos életmódhoz, de valahogy mindig sikerült. A betegségemről nem is nagyon beszéltem senkinek, csak a legszűkebb környezetemből tudták néhányan, szinte csak az édesanyám és a párom, hogy min mentem és megyek éppen keresztül. Nem temetkeztem önsajnálatba és igyekeztem akkor is pozitív maradni, amikor például az édesanyám pillanatokra elbizonytalanodott a jövőmet illetően. Szerencsére a terhességeimet nem befolyásolta károsan semmilyen szempontból, hogy korábban méhnyakrákkal műtöttek, problémamentes várandósságokból két egészséges gyermekem született.

– Megváltoztatott-e benned bármit is a betegséged?

– Rengeteget változtam, már akkor és azóta is sokkal másként élem meg a nőiességemet. A testi betegségek esetében is fontosnak tartom, hogy a lelkünkkel is foglalkozzunk, azt is gyógyítsuk. Ebben maximálisan számíthattam a páromra, aki mindvégig mellettem volt és támogatott a betegségem alatt és után.

– Ugyanazt gondolod-e a szűrővizsgálatokról most, mint a fiatalon átélt betegség előtt?

– Ahogy már említettem, korábban is szűréspárti voltam, mert úgy éreztem, hogy szeretem magamat annyira, hogy igyekezzek megelőzni azokat a bajokat, ami felett döntési helyzetben vagyok. Azóta nagyon sokszor megkérdeznek a témában. Bár sokszor érzem úgy, hogy már annyiszor elmeséltem a történetemet, ám amikor eszembe jut, hogy ha csak egyetlen emberen tudok vele segíteni, ha csak egyetlen nőt éppen én ösztönzök arra, hogy eljárjon szűrésre, akkor újra és újra elmondom. Semmi nem áll távolabb tőlem, mint a struccpolitika, azok az emberek, akik homokba dugják a fejünket, és azt gondolják, hogy amit nem látnak, amivel nem kénytelenek közvetlenül szembesülni, az nem is létezik. Nem!

A folytatásért KATTINTS IDE!