Meglátja ma a medve az árnyékát? 2015-02-02 Blog, Napi Hírek Megosztás: Tweet Kalendárium az év jeles napjaira – Gyertyaszentelő, Balázs, Ágota, Dorottya „Gyertyaszentelőn, ha havaz, Nincsen messze már a tavasz, Ez az esztendő se jó, De ha tiszta szép az idő, A tavasz is későbben jő S jó esztendő várható.” Télutó időjárását foglalta így versbe egy 1909-es naptár. Gyertyaszentelő Boldogasszony napját a szabolcsi zsinat 1092-ben a kötelező ünnepek közé sorolta. Régen sok helyütt ezen a napon szentelték meg azokat a gyertyákat, amelyek a bölcsőtől a koporsóig elkísérik a hívő embereket, de ezeket gyújtották meg, ha gyermek született, ha meghalt valaki, vagy ha betegért imádkoztak, és akkor is, ha zivatar közeledett. „Amikor fénylik gyertyaszentelő, az iziket vedd elő!” S hogy mostanság kell-e az izik, vagyis a tüzelésre használt kukoricaszár, azt a medve biztosan megmutatja, hiszen országszerte tartja magát a hiedelem, hogy a napsütéses enyheség visszatereli a vackára a barlangba bújt medvét, ami annak a jele, hogy a közmondásbeli kutya sem ette még meg a telet, vagyis szükség lesz a tüzelőre. A gazdák általában úgy vélték, hogy, ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért vidéken azt is mondogatták, hogy ezen a napon inkább a farkas ordítson be a ablakon, semmint a nap süssön ki, mert: „Gyertyaszentelőkor ha esik a hó, fú a szél, nem sokáig tart a tél!” A 18. századból az un. Balázs-járás alkalmából maradt ránk az egykori diákok versikéje jeles napunkról, Szent Balázs püspök és vértanú ünnepének emlékezéséről: „Emlékezzünk, hogy ma vagyon Szent Balázsnak napja, Máskor is, hogy megérhessük, az Úristen adja, Kérjük ajándékát, nyújtsa szent áldását, Mindnyájunktól távoztassa a torok fájását.” A legenda szerint az örmény püspök megmentette egy özvegyasszony egyetlen fiát, aki halszálkától fuldoklott, ezért ez a nap főképp a torokbajok elleni egészségvarázslás, a balázsolás és a gonoszűzés emléknapja volt. Az esztergomi rituálé szerint a Balázs-napi szenteléskor az alma héját parázsra dobták és az abból keletkezett füstöt belélegeztették a beteggel. „Ágota még szorítja, de Dorottya tágítja” – tartja a régi mondás, vagyis Dorottya napján enyhülhet a tél. A Szent István udvarában nevelkedett Ágotát nagy tisztelet övezte és fejedelmi udvartartás illette, mert mint hithű keresztény, segítette a magyar katolikus egyház megerősödését. Legendájában az Érdy-kódex szerint az erényes Ágotát feslett életre akarták csábítani, ám Ő ellenállt, ezért börtönbe vetették. Halála után egy esztendőre kitört az Etna és a lávafolyam tűzvésszel fenyegette a várost. Ekkor Ágota koporsójáról levették a temetéskor rátett fátylat és kitűzték a tűz ellen. A lávafolyam ekkor megállt és a város megmenekült, ezért Szent Flóriánt megelőzően tűzvész idején Szent Ágotához könyörögtek. A keresztény egyház két Dorottyát ismer: az egyik az időjárást változtatja, a másik Dorottya Csokonay jóvoltából maradt ránk, aki versben elevenítette meg a vénkisasszony hősnő megifjodását, ez a történés a néphagyományban a téltemető ősi népszokása. A Felvidéken, Dorottya napján az asszonyok nem varrhattak, ha pedig aznap esett az eső, annak örültek a juhászok, mert hiedelmük szerint sok juhtejre számíthattak. Szigethy Emma Forrás:
