Magyarország a legpesszimistább országok között 2013-10-21 Napi Hírek Megosztás: Tweet Az utóbbi hetekben számos cikk, nyilatkozat látott napvilágot a depresszióról. A Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke korábban arról számolt be, hogy egy uniós felmérés alapján megállapították, Magyarország a legpesszimistább országok közé tartozik. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke arról nyilatkozott, hogy hazánkban a depressziósok aránya nagyon magas, ennek okát pedig a romló életminőségben, a gazdasági válság negatív hatásaiban és hasonló tényezőkben látja. Tény, hogy ezek a dolgok hatással vannak az emberekre, ám ez még nem jelenti azt, hogy orvosi értelemben vett betegséggel kell szembenéznünk. A pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve szerint kilenc kritérium – mint például a mély szomorúság, apátia, fáradtság, nyugtalanság, alvási zavarok és étvágyváltozás – közül legalább ötnek eleget kell tenni ahhoz, hogy depressziót diagnosztizálhassanak. Azon túl, hogy ez a diagnosztikai módszer önkényes és szubjektív – így jócskán nélkülözi az orvoslásban egyébként elvárt tudományosságot -, úgy tűnik, a kézikönyv az élet legkülönfélébb emberi problémáit igyekszik „orvosi állapotként” felcímkézni. Szendi Gábor klinikai szakpszichológus a témáról így nyilatkozott: „A depresszió olyan gyűjtőfogalom, mint a tüdőbetegség, ami valójában lehet TBC, tüdőrák, tüdőgyulladás, asztma vagy bármi más. "Depresszió ugyanúgy nincs, mint ahogy nincs tüdőbetegség. És van olyan gyógyszer, ami tüdőbetegségre jó? Nincs, hiszen csak egyik vagy másik speciális betegségre ható gyógyszerek vannak.” Majd később így folytatta: „Az antidepresszánsoknak ugyanis semmilyen specifikus, depresszió elleni hatása nincsen. A legtöbb közülük a frontális, vagyis a homloklebenyt blokkolja… Ezért gyakori hatása ezeknek a szereknek, hogy az emberek közömbössé válnak.” A pszichiátriai diagnózisok, illetve gyógymódok érvényességével kapcsolatban számos vezető pszichiáter fejezte már ki aggodalmát. A Szakmai Kollégium Pszichiátria és Pszichoterápia Tagozatának 2011 szeptemberi állásfoglalása így fogalmaz: „A tudomány jelen állásában nem rendelkezünk a pszichiátriában olyan vizsgálati eszközzel, amelynek segítségével pszichiátriai diagnózist meg lehetne állapítani, mint például vérnyomásméréssel a hipertóniát (magas vérnyomást), vagy a vércukor mérésével a cukorbetegséget.” A magyar pszichiátria egyik „nagy öregje”, a közelmúltban elhunyt Dr. Buda Béla pedig így írt: „…tény, hogy a diagnózisok vitathatók, nem validak (érvényesek), és az idők folyamán szembetűnően és zavaróan idomultak a gyógyszeripari kínálatokhoz.” Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány meglátása szerint nem jelent valódi megoldást, ha az emberek érzelmi, lelki problémáira tudatmódosító pszichiátriai szereket írnak fel. Ezek a szerek összetételüket és hatásaikat tekintve sokkal inkább kábítószerek, mint gyógyszerek, ráadásul sok esetben az emberek egészsége vagy élete árán hajtanak dollármilliárdos hasznot a pszichiátriának és a gyógyszeriparnak. Így napjaink pszichiátriájától hiába várjuk, hogy megoldást hoz a népesség mentális problémáira, bármennyi pénzt pumpálunk is bele. Valódi megoldást az jelent, ha időt és fáradságot szánunk arra, hogy megtaláljuk a lelki gyötrelem valódi okát. Ennek felkutatásához számtalan módszer nyújt segítséget – ezek azok, amiknek több figyelmet kellene kapniuk, ha megoldást keresünk az emberek mentális problémáira. Forrás:
