Milyen egy koravén kamasz? 2013-04-16 Lázadók Megosztás: Tweet A túl komoly, a koravén gyermek nem a korának megfelelően viselkedik, sokkal inkább úgy, mintha idősebb lenne. Már-már olyan, kamasz létére, akár egy felnőtt: felfogja a felnőttek vele szemben támasztott, olykor irreális elvárásait, s megpróbál azoknak megfelelni. Jobban érzékeli, mit nem ért és mit nem tud, de azt nem érti, hogy miért lett koravén. Érett fogalmazásai meglepik a tanárokat, ám irigységet kelthetnek az osztálytársakban. Természetesen van, akiben épp ellenkezőleg, ámulatot kelt. Ezek a gyerekek szívesen barátkoznak is vele. A koravén kamasznak nem érdekesek a többiek „gyerekes” tréfái, sokszor helyteleníti viselkedésüket. Nem szívesen vesz részt a csínytevésekben, vagy ha igen, azt nem érzi magához méltónak. Nem véli úgy, hogy önmaga ezekben a helyzetekben. A többiek is látják, hogy nem érzi magát közéjük valónak, ezért egy idő után – vagy már az elejétől – kerülni kezdhetik vele a szorosabb kapcsolatot. Sőt, akár a háta mögött, vagy a szemébe ki is gúnyolhatják. Természetesen a dolog bántja, de képes rajta felülkerekedni, és inkább a céljai lebegnek a szeme előtt. A koravén gyermek gyakran céltudatosabb, és tisztában van azzal, hogy a tanulásra szánt időt nem szerencsés elhanyagolni a jövő szempontjából. Felnőttesebben is öltözhet: kedveli a konzervatívabb holmikat; ha lány, a szoknya-blúz is kedvenc darabjai közé tartozhat, ha fiú, az ing viselése nem áll távol tőle. Gyakori, hogy a praktikus és kényelmes darabok kedvelője. Általánosságban az ilyen fiatalokat nem igazán érdekli a legújabb divat. A nevelés természetesen szerepet játszhat abban, hogy túl komolyan viselkedik egy kamasz. Kiválthatja a tekintélyelvű szülő, az anya és/vagy apa, aki maga sem tud túlságosan laza lenni, és komoly viselkedést vár el a gyermektől, mert azt tartja illendőnek. Oka lehet a koravénségnek, ha a kamasz idejekorán kénytelen olyan történéseket elviselni, amelyek hatására „hirtelen felnőtt lesz”. Ahogy mondják, gyorsan fel kellett nőnie. Nyakába szakad valamilyen felelősség, elveszíti egy szülőjét vagy más hozzátartozóját, neki is pénzt kell keresnie, harcolnia kell a család vagy a maga túléléséért. Bizonyos körülmények hatására kénytelen komolyan és felelősségtudóan viselkedni, nincs is más lehetősége. Átélt olyasmit, amit a többiek nem, és amely hatására megkomolyodott. A túl komolyan viselkedő kamasz, szüleit is gondolkodóba ejti. Ha a nevelés nem volt olyan, ami okot adna a komolyságra, érthetetlen számukra, miért „lóg ki a sorból”. A szülő gyakran aggódik, ha azt látja, gyermeke más, mint a többiek: például nincs akkora társasága, annyi barátja, mint amit feltételezett róla. Ha a kamaszt mindez nem zavarja, és így is jól érzi magát, a kritikák pedig leperegnek róla, elvileg felesleges aggódni, hiszen a koravénség előnyére is válhat. Kiemelkedő lehet a tanulmányi eredményekben, amelyből hasznot húz, szakmai fejlődésben is megelőzheti kortársait. Barátai az idősebbek közül kerülhetnek ki, akik jó és okos tanácsokkal is elláthatják. Figyelni kell azonban, hogy annak ellenére, hogy komolyabb a gondolkodása, legyen nyitott az emberek felé, mert a felnőttesebb gondolkodás önmagában nem hátrány, de ha nem enged közel magához másokat, nem hagyja, hogy jobban megismerjék, nehézkesen alakulhatnak a kapcsolatai! Más kérdés, hogy amennyiben a komolysághoz komorság, visszahúzódó viselkedés is társul, valóban érdemes felkeresni egy pszichológust, hogy – amennyiben nem ismert – kiderítsék a probléma okát! Forrás:
