Felújított kínai Grimm mesék – 1. rész 2012-09-24 Kórkép Megosztás: Tweet A mai olvasó számára Kuo Csü-csing (Guo Jujing) hat évszázados műve „A szülők iránti odaadás 24 példázata” hátborzongató esti lektűrt jelent Egy nő saját máját vágta ki, hogy táplálja beteg édesanyját, egy fiú egész éjszaka ruhátlanul virrasztott szunyókáló szülei mellett, hogy elűzze a vérszívó szúnyogokat, egy férfi pedig magát adta rabszolgaságra, hogy kifizesse apja temetésének költségeit. Ezek a történetek annyira ismertek Kínában, mint Grimm meséi Nyugaton, a szöveg szerepel az iskolai tananyagban is, de ma már nem nagyon hat az ifjabb nemzedékre. Ezért a kormányzat átdolgozta a klasszikus alkotást, talán abban a reményben, hogy hatására egyre több kínai fog szakítani növekvő egocentrizmusával és ki tudja, tán még haza is fog telefonálni időnként szüleinek. Ám mint arról a The New York Times beszámolt, a kötet meglehetősen ironikus fogadtatásban részesült. Az új szöveg gyakorlati javaslatokat tartalmaz arra, hogy miként lehet bearanyozni a szülők öregkorát. Az olvasókat arra biztatja, tanítsák meg a felmenőket arra, hogyan kell használni az internetet, esetleg vigyék el a mamát egy klasszikus film megtekintésére vagy fizessenek be egészségbiztosítást a nyugdíjas szülőknek. "A család a társadalom magja" – mondta a lapnak Cuj Sü-huj (Cui Shuhui), a kínai nőszövetség illetékese, aki az időskor problémáival foglalkozó országos bizottsággal összefogva magatartási tanácsadót szerkesztett, és ennek előkészítésére két éven át gyűjtötték az anyagot koros kínaiakkal folytatott beszélgetésekben. A jámbor szándékok eddig főleg gúnyos kommentárokra ihlették az olvasókat, ám a szerzők intencióitól függetlenül kiindulópontjává váltak az arról szóló vitának, hogy vajon a túlterhelt gyermekek helyett nem inkább a kormánynak lenne-e feladata gondoskodni Kína rohamosan gyarapodó idős korosztályáról. A több mint 1,3 milliárd lakosú országban, ahol munkát keresve százmilliók hagyták el korábbi vidéki otthonaikat, a szülők iránti szeretet 24 új példája sokak szerint ugyanolyan távol áll a modern Kína gondjaitól, mint az évszázados előző lista. Mit lehet például kezdeni azzal a tanáccsal, hogy a gyermekek minél gyakrabban vigyék utazásra szüleiket? Ezt megtehetik a sikeres szabad foglalkozásúak vagy vállalkozók, de elképzelhetetlen a munkások, különösen a 252 millió vándormunkás esetében – a turistáskodás öröme számukra szinte ismeretlen. Márpedig a hivatalos statisztikák szerint a vándormunkások száma évente 4,4 százalékkal nő, csak tavaly mintegy 11 millió vidéki érkezett faluról a kínai városokba, míg korosodó szüleik otthon maradtak. Csang Jang (Zhang Yang) pekingi gyümölcsárus csak nevetett azon, hogy vakációra kellene vinnie szüleit. Gyakorlatilag folyamatosan dolgozik, magyarázta, még arra is csak ritkán jut ideje, hogy felkeresse szüleit Pekingtől 650 kilométerre található lakóhelyükön. "Előfordult, hogy négy év is eltelt két látogatásom között. Itt Pekingben az üzlet jól megy, de furdal a lelkiismeret, mert távol vagyok a szüleimtől" – mondta. A "A szülők iránti odaadás 24 példázata" cínű írásról és annak megítéléséről cikkünk második felében még többet tudhattok meg. Forrás:
