Bőr alá szurkált tárgyak 2011-05-15 Kórkép Megosztás: Tweet A legújabb felmérések szerint a tinédzserek körében egyre népszerűbb öncsonkítási módszer a beágyazás, ami abból áll, hogy a kamaszok apró tárgyakat szurkálnak bőrük alá és izmaikba. A kutatók szerint az öncsonkításnak ez a módja rendkívül súlyos és gyakran jár együtt öngyilkosságra való hajlammal és más pszichiátriai betegségekkel. "Az önvagdosásnál sokkal komolyabb problémával állunk szemben – nyilatkozta Dr. William Shiels, az ohiói Columbus Országos Gyermekkórházának radiológusa – Egy 16 centiméteres gemkapocs bőr alá szúrásához, főleg mindkét kar esetében, sokkal nagyobb elszántságra van szükség, mint a vagdosáshoz." Az öncsonkítás leggyakoribb formái a vagdosás és az égetés, ezek 4-30 százalékban fordulnak elő azok körében, akik rendszeres öncsonkító tevékenységet végeznek. A fizikai fájdalom ezeknél a betegeknél sokak szerint segíthet enyhíteni a lelki fájdalmat, ezért a szakértők nem tekintik öngyilkossági kísérletnek az öncsonkítást. Dr. Shiels szerint a bőrbe szurkált tárgyakat csak nagyon kevés orvos veszi csak észre, persze ehhez az is hozzájárul, hogy ez a fajta öncsonkítási módszer meglehetősen ritka. Ő és kollegái praxisuk alatt észlelték, hogy gyakran kellett eltávolítaniuk olyan tárgyakat a páciensek testéből, amelyeket a betegek szándékosan szúrtak magukba. Hogy jobban megértsék a jelenséget, összesen 600 olyan gyermek egészségügyi adatait vizsgálták meg, akiknek mind valamilyen idegen anyagot kellett eltávolítani a szervezetéből. A 2005 és 2008 közötti időszakban 11 páciensnél összesen 21 esetet találtak, amikor a beteg szándékosan szúrta magába az eltávolított tárgyat. Mindegyik beteg 14 és 18 év közötti tinédzser volt a legtöbbjük lány, akik mind azért kerültek kórházba, mert a bőrükbe szúrt tárgy okozta seb elfertőződött. A fiatalok leggyakrabban gemkapcsokat és rotring hegyeket szúrtak a bőrük alá, általában a karjukba. Egy esetben az orvosok összesen 35 tárgyat távolítottak el egy tinédzser testéből, köztük egy zsírkrétát és egy körömlakk ecsetet is, egy másik beteg pedig üvegdarabokat döfött a nyakába. Mindegyik páciens bipoláris zavarban szenvedett, ami egy súlyos kedélybetegség és a mániás depressziós időszakok váltakozásával jár. Ezek a tinédzserek általában poszt-traumás stressztől is szenvedtek, depressziósak voltak, illetve borderline személyiségzavaruk vagy figyelemhiányos hiperaktivitás betegségük volt. A vizsgált betegek közül tízet pszichiátriai intézetben kezeltek, de nem ugyanabban. "Ebben is különbözik ez az öncsonkítási módszer másoktól: sokkal súlyosabb pszichiátriai betegségekkel jár együtt és az esetek 90 százalékában öngyilkosságra való hajlam is kíséri" – nyilatkozta Dr. Shiels. "Az öncsonkító viselkedést követően a betegek általában megkönnyebbülnek, és jobban érzik magukat, a beágyazást azonban nem követi megkönnyebbülés, így sokkal veszélyesebb, mint a többi hasonló kórkép" – nyilatkozta Nancy Heath, a McGill Egyetem professzora. A kutatás részletes leírása a Pediatrics című szaklapban olvasható. Forrás:
