Belátni a testünkbe – Körkép a röntgenezésről 2009-12-11 Kórkép Megosztás: Tweet Az emberiség történetével szinte egyidős a kíváncsiság. Hogyan lehetne a testünkbe belelátni? Hogyan működik a láthatatlan? A röntgen feltalálásával választ kaptunk néhány kérdésre. Majd hétszáz éve, hogy "hivatalosan" elsőként, vagyis tanító jelleggel IV. Sixtus engedélyezte Bologna és Padova universitása számára a boncolást. Akkor láthattak bele először gyógyítók az emberi szervezetbe, igaz nem élőbe. A pontosabb diagnosztikához nélkülözhetetlen élő szervezet működését "láthatóvá" tévő műszerekre és eljárásokra néhány száz évet várni kellett. Az 1900-as évek technikai felfedezései tették lehetővé, hogy elsőként a röntgen, azután a több, ma már szinte mindennapos eszköz teret nyerhetett az orvosi diagnosztikában. Az emberi testbe való betekintést a különféle sugárzások és a rezgések energiáját láthatóvá tevő technikáknak köszönhetjük. A röntgenképek, a tomogramok, a szcintigramok, az MR- vagy mágneses magrezonancia tomogramok és az ultrahangképek, PET technológiák, az orvosok számára ma már gyakran használt a képalkotó eljárások segítenek abban, hogy a betegségek jellegéről és lefolyásáról egyre pontosabb információkat tudjunk. Ezek az eszközök a jövőt képviselik a gyógyító munkában.! De a múlt titkainak a megfejtéséhez is hozzájárulnak: múmiák és régi csontozatok vizsgálata alapján akár korabeli betegségekre is következtethet egy speciális CT vizsgálat. Ahhoz, hogy a diagnosztika a legmegfelelőbb gyógyítási módhoz optimális támpontot adjon, egyre precízebb eljárásokra van szükség. Az ultrahang, a röntgen, a CT, az MR vagy a PET képesek erre, több orvosi szakspecialista együttműködését feltételezve. Ugyanis a szakorvosnak, a klinikai szakembernek tanácskoznia kell a fejlett technikában jártas kollégájával abban is, hogy a legalkalmasabb eljárást találják meg. A test különböző részeit más- más eszközzel vizsgálják, a hasi területet például a leggyakrabban ultrahanggal vagy CT-vel, a mellkas részeit a hagyományos röntgennel vagy CT-vel, a csontozatot röntgennel, CT-vel, MR-rel, az ereket ultrahanggal, CT-vel, MR-rel illetve angiográfiás eljárással. Akármelyiket is választják, az egyik legfontosabb feladat: minél kevesebb invazív, vagyis testbe való fizikai behatás történjen. Nem kevéssé fontos persze, hogy sugárzó anyagokat tartalmazó vizsgálatok ideje és intenzitása is minél kisebb terhelést okozzon a szervezetnek. A röntgen diagnosztikában az átvilágítás és a felvétel módszereit alkalmazzák. Hatásuk nem azonos. Egyetlen felvétel a testet kevésbé terheli, mint a tomográfia, amelynél egynél több felvételt készítenek. A tomográfia a test egy kiválasztott részének a vizsgálata, a CT pedig olyan berendezés, amelyben egy röntgencső a beteg körül körpályán mozogva keskeny sugárnyalábokat bocsát ki, így többoldali képet lehet kapni. Az MR- tomográfiás eljárás röntgensugárzás nélküli, a mágneses rezonanciás elven alapul, a test szöveteinek erős mágneses térben való eltérő viselkedését elemzi. Mire készüljön az ilyen vizsgálatokra beutalt beteg? Mindenekelőtt kérjen orvosától magyarázatot, felvilágosítást, hogy mi és miért fog történni. A röntgen technológiát alkalmazó eljárásoknál bevált óvintézkedésekre van szükség, azoknál a vizsgálatoknál pedig, amelyeknél kontrasztanyag bevitelére van szükség, a betegnek tájékoztatnia szükséges orvosát. Például arról, hogy ha bármikor, bármire korábban túlérzékenységgel reagált a szervezete, ha a korábbi kontrasztanyagos vizsgálatok során kellemetlenségei voltak, ha pajzsmirigy problémái voltak, vagy olyan gyógyszereket szed, amelyek a vérnyomást csökkentik, vagy a véralvadást gátolják esetleg diabetesét gyógyszeresen kezelik. A vizsgálat után sok folyadék fogyasztása ajánlott. A terhes nők és gyermekek nem minden vizsgálaton vehetnek részt, és csak szigorú orvosi felügyelet mellett. A technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy nemcsak a vizsgáló műszerek, hanem a testből, annak működéséről érkező információk pontosabb és kombinált feldolgozásával egyre többet tudhatunk meg arról, hogy mi is történik belül, a bőr mögött. A vizsgálati idők, így a behatásnak kitett szervek terhelési ideje is csökken. Míg például régebben egy egyszerűbb CT vizsgálat átlagos ideje 10-15 perc volt, ma egy perc elég ehhez. A technikák és a feldolgozási módok fejlődésével, ezek kombinált alkalmazásával egyre finomabb és pontosabb eredmények születnek. Így tárulnak fel a titkok, és lesznek láthatóvá testünk szem elöli, közvetlenül elzárt rejtelmei. Forrás:
