Szerepcsere a nemi szerepekben 2009-11-10 Kívül-belül Megosztás: Tweet Amikor az asszony hordja a nadrágot a családban, az komoly bonyodalmakhoz is vezethet – vagy éppen kiegyenlítheti a helyzetet. Margaret Mead antropológus 1949-ben Új-Guineában felfedezett egy olyan törzset, amelyben a férfi és a női szerepek a mi társadalmunktól ellentétes módon működnek: a férfiak őrzik a tüzet, az otthon melegét, míg a nők biztosítják a családnak a megélhetést. A tschambuli törzs felfedezése alapjában ingatta meg azt az akkoriban általánosan elfogadott nézetet, hogy a nemek társadalmi megkülönböztetése biológiai egyenlőtlenségükből lenne levezethető. A nemiséget ennek megfelelően többféle szempontból közelíthetjük meg. A férfiak és nők alapvetően különböznek szexkromoszómáik összetételében: a férfiaknak XY, a nőknek XX a kromoszómafelépítésük. Ezek a kromoszómák determinálják már a magzati korban azt, hogy a baba kisfiúként vagy kislányként születik meg. A későbbiekben pedig ezek irányítják azon hormonok termelését, amelyek az úgynevezett másodlagos nemi jellegek (például férfiaknál mélyebb hang, szőrzet mennyisége, arcszőrzet megjelenése, nőknél a mellek növekedése stb.) kialakulásáért felelősek a pubertás idején. A nemiség azonban nemcsak a külsőségekben nyilvánul meg. A nők és a férfiak általában másként viselkednek, a társadalmi életben más szerepet vállalnak. Hogy ez csupán a genetikai és hormonális különbségek eredménye-e vagy a környezet, a társadalom és a család mintái alapján alakul ki, mind a mai napig élénk vita tárgya a szakemberek körében. Az bizonyos, hogy környezetünk sokat tesz férfivá, illetve nővé formálásunk érdekében. A szülők már egészen kicsi korban akarva-akaratlan másként állnak hozzá fiaikhoz és lányaikhoz. Egy vizsgálat során pszichológusok embereket kértek meg arra, hogy vigyázzanak egy csecsemőre néhány percig. A csecsemő hol kék, hol rózsaszín pólyában volt a kísérlet során. Azok az emberek, akik esetében a csecsemő kék pólyában volt, ugyanazon gyermek sírását agresszivitásnak, életrevalóságnak vélték, míg a rózsaszín pólya esetében nyűgösséget és gyámoltalanságot látták benne. Vagyis a külsőségek alapján tudni vélték a csecsemő nemét, és mint kisfiút vagy kislányt kezelték. A gyermek először a családban találkozik életében a női és férfi mintákkal. A nevelés során a szülők általában díjazzák, ha gyermekeik a nemüknek megfelelően viselkednek (például ha egy fiú autóval játszik vagy labdázik), de nem támogatják gyermekeik azon aktivitásait, amelyek nem nemének megfelelőek (ha a kisfiú mondjuk babázik). Érdekes megfigyelés, hogy a nemi szerepek terén a szülők általában szigorúbbak fiaikkal, mint lányaikkal. Ha például egy kisfiú főzőcskézik, a szülők sokkal hevesebben tiltakoznak ellene, mintha lányuk beállna focizni. A férfiszereppel kapcsolatban egyébként a társadalom egésze is szigorúbb: gondoljunk csak arra, hogy sokkal elfogadottabb jelenség egy sportos, "férfias" nő, mint egy "nőies" férfi. Az évek múlásával nemcsak a családi nevelési szokások és a közvetlen környezet lesz meghatározó. Iskolatársainktól és nem utolsósorban a médiából is sokat tanulunk arról, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni. Az út folyamán pedig a nemek arcait megismerve felölthetjük a sajátunkat is. Forrás:
