Kiközösített gyermek – Mit tehetünk érte?

Többnyire önbizalomhiány áll mögötte

Kevés olyan ember van, aki nem élte élete során legalább egyszer a kiközösítés, kirekesztettség fájdalmát. A gyermekek körében ez sajnos igen gyakori, s a szülőnek tudnia kell valahogyan kezelni a problémát.

Kiközösítés –alighanem mindenkinek eszébe jut róla valamilyen gyermekkori, vagy netán későbbi élmény. Az óvodában, iskolában a gyerekek sajnos jellemzően szembesülnek ilyesmivel. Sokszor nem is tudni, mi volt az előzménye annak, hogy valaki kiközösítés tárgya lett. Olykor csak egy szeszély elég hozzá.

Egy azonban biztos: a kiközösített gyermek bántást, kirekesztést él át, lelki terrort tapasztal meg és nagyon magányosnak érzi magát. A probléma igen komoly, hiszen egész személyiségére káros – vélekedik Vekerdy Tamás gyermekpszichológus.

A szülő joggal teszi fel a kérdést, hogy miért van erre szükség, s min múlik, hogy egy gyermek kiközösítés tárgya lesz vagy sem. Mit lehet tenni ez ellen?

Szakemberek szerint elsősorban a gyenge önbizalom és önbecsülés, biztonságérzet-hiány, illetve az agresszív viselkedés vonja magával azt, hogy egy lurkót a többiek kiközösítsenek. S sajnos minden gyermekközösségben felbukkanhat két-három hangadó, akik, ha találnak maguknak egy célpontot, magukkal húzzák a többieket is. Ők ugyanúgy nem szívesen közelítenek majd a kipécézet gyermekhez, avagy a „közös ellenséghez” – fejti ki Vekerdy.

 

Egy csoport sajnos gyakran teremt úgy közösséget, hogy egy gyerekben találja meg ezt az ellenséget, aki valamilyen szempontból más, mint ők. Magukat tekintik normálisnak és a másikat deviánsnak.

A gyerekek pedig megérzik, ha valakinek alacsony az önértékelése, bizonytalan személyiség. Sok esetben saját bizonytalanságaikat is látják benne, s ezt félelmetesnek találják.

Önmagában az, hogy egy gyermeknek milyen a szociális státusza vagy anyagi helyzete, nincs hatással az elfogadottságára.

Vekerdy Tamás szerint inkább az számít, ha például agresszív család veszi körül a csemetét, ugyanis így könnyen válik maga is agresszív és magányos gyermekké. A frusztráció, szorongás és az agresszió miatt gyakori, hogy az ilyen kisfiúk vagy kislányok lesznek kiközösítés áldozatai.

Fontos tudni, hogy ha egy gyermek együttműködő, jó légkörű családban él, akkor ezt viszi tovább és szívesebben működik együtt másokkal, minthogy kiközösítse őket. Ám ha valaki otthon is azt látja, hogy a normális az, ha eltapossuk a másikat, maguk is így viselkednek majd a társaikkal. A szakember úgy véli, az a gyermek nagyobb eséllyel lesz kipécézett és kiközösített, akinek az édesanyja erőszakos, mint aki szeretetteljes kapcsolatban van az anyukájával.

Mit tehet a szülő a kiközösítés ellen?

Vekerdy Tamás szerint az első dolog, amit tehetünk, ha elfogadó, szeretetteljes és megengedő légkört teremtünk a családban. Ezzel ugyanis nő a gyermek biztonságérzete. Önbizalmát azzal lehet növelni, ha a szülő igyekszik megbízni benne s ezt érzeteti is vele. Nem korlátozza feleslegesen.

Szervezzünk értékes családi összejöveteleket, beszélgetéseket, legyen az együtt töltött idő jó! Amennyiben a gyermek biztonságban és jól érzi magát a csalásban, jobban meg is nyílik, s elmondja, ha kívülállónak érzi magát, ha kiközösítés áldozata. Fontos tudatni vele, hogy mi mindenképpen szeretjük és elfogadjuk, kiállunk mellette.

Érdemes bevonni a probléma kezelésébe emellett az osztályfőnököt is. Hiszen ő számos esetben tudhatja, mi folyik az osztályban. A tanárnak látnia kell, ha a gyermek visszahúzódó, megváltozott, egyedül van a szünetben, nem eszik a többiekkel, s agresszíven viselkedhet. Olykor ő maga is hibás lehet abban, hogy osztályában nem elég együttműködő a közösség, ám mindenképpen fontos beszélni vele a helyzet kezeléséről.

Forrs: Adrina - napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.