Honnan tudunk erőt meríteni a nehéz időkben?

Ahogy a válságok kezdtek halmozódni – világjárvány, politikai zavargások, háború, fűtésszámla – sok ember azon kapja magát, hogy küzd, hogy talpon maradjon.

Ez kihívást jelent: amikor neked kellene erősnek lenned, a gyerekeid vagy a családod, barátaid számára, hogyan lehetsz vigasztalás forrása azoknak, akik veszteségeket, félelmeket és aggodalmat élnek át, ha te magad is ugyanezt érzed?

Hogy talpon maradj fontos magaddal megértetni: Nem baj, ha nem vagy jól. Ahol csak tudsz, keress nyugalmat. Nézz a gyermekeidre, nézd meg, hogy ők milyen erősek és rugalmasak, és eszedbe fog jutni hogy te is az vagy.

A mai világ egyik tanulsága, hogy sajnos nem tudod, mi következik.

Mivel segíthetsz magadnak és másoknak?

E felfüggesztett valóság során, miközben tanúja vagy annak, hogy a családod, barátaid és a gyermekeid egyaránt kifejezik a gyászukat, te is átérzed és belemerülsz abba, amit Carl Jung kollektív tudattalannak nevezhetne. Elárasztanak a legmélyebb élményeid, a múlt és a jelen, amelyek meghatározzák, hogy mit jelent embernek lenni, és pillanatnyilag tanácstalan vagy, hogyan segíthetnél másoknak – vagy magadnak. Hogyan segíthetnél a szeretteidnek a világ helyzete miatti aggodalmukban és mély szomorúságukban? Hogyan segíthetsz nekik feldolgozni egzisztenciális szorongásukat, amikor te is oly sokat érzel a sajátodból? Hogyan segíthetsz biztonságban érezni magukat, amikor te is annyi ismeretlen és kiszámíthatatlan tényezőt kezelsz?

Foto:123rf.com

Én is, sok máshoz hasonlóan, érzem a versengő terek feszültségét. Azt tudom jól, hogy nem  helyes, ha lekicsinyeljük a félelmüket. Nem baj, ha beismerjük az aggodalmaikat és a szomorúságukat. Érdemes elmondani magunknak: “Megfelelő, ésszerű reakciót adok arra, ami történik az életemben.”

A lelki fájdalmat, a bánat és az aggodalom eme sötét folyamát  úgy tudod feloldani, hogy megfigyeled magad és észre veszed, amikor a szívverésed egyenletes és a gondolataid lelassulnak, amikor a szorongás hiányával jelen vagy a pillanatban. Ilyenkor próbáld meg mélyen belélegezni, és lassan kiengedni a levegővel együtt az érzést. “Ó, helló, nyugalom, hát itt vagy.”

A gyakorlat

Az  összekapcsolódás a béke pillanataival egyre inkább fontos a mai állapotok között. Vannak trükkjeim és eszközeim – elvégre terapeuta vagyok. A kedvencem az irányított meditáció, amelyben a kliensem kiválaszt egy valós vagy elképzelt helyet, ahol biztonságban és nyugalomban érzi magát. Becsukjuk a szemünket és lélegzünk, hagyjuk, hogy a testünk egyszerűen csak legyen. Ezután végigbeszélem velük, hogy képzeljék el lelki szemeik előtt, hogyan néz ki az általuk választott hely. Megkérem őket, hogy képzeljék el a színeket, a tárgyakat, a fényt – annyi részletet, amennyit csak fel tudnak idézni. Aztán megkérdezem, milyen érzés ez a hely, ahol biztonságban és nyugalomban érzik magukat? Meleg vagy hűvös? Van ott egy nehéz takaró, ami alá bújnak? Aztán mit hallanak? És végül, mit éreznek? Miután tíz percet töltöttem azzal, hogy végigvezetem őket azon az érzékszervi élményen, hogy elképzeljék magukat egy olyan helyen, ahol biztonságban és nyugalomban érzik magukat, ismét megkérem őket, hogy ellenőrizzék a testüket: Mit vesznek észre? Megkérem őket, hogy lassan nyissák ki a szemüket. A mediációt szinte mindig mosollyal, nyújtózkodással és ásítással fejezik be, mintha szundítottak volna egyet. Ez egy újraindítás.

Fotó: 123rf.com

Érdemes olyan gyakran elvégezni ezt a gyakorlatot, amilyen gyakran csak mód van rá.  Amikor a csend és a nyugalom helyéhez kapcsolódunk, a környezetünk is érzi ezt, és mi is jobban tudunk majd teret adni annak, ami velük történik. Keressük meg ezt a helyet magunkban, és kapcsolódjunk hozzá, akár csak egy pillanatra is. Kapcsoljátok át azokat a neurotranszmittereket, véssetek új barázdákat azokba a szomatikus pályákba, hogy növeljétek a béke és nyugalom iránti képességeteket.

Ez talán nem szabadít meg a fájdalomtól, de lehetővé teszi, hogy foglalkozz vele, és betöltsd az űrt. Tartsd meg a nyugalmi pontodat. Ismerd meg, és látogasd meg minél gyakrabban. Most nagyobb szükséged van rá, mint valaha.

Szerző: Booya

Forrás: Napidoktor.hu