Agresszív gyermek – hogyan lehet kezelni?

Van megoldás dühöngés esetén

Manapság egyre több olyan esetről hallani, hogy a szülők nehezen tudják – ha egyáltalán képesek – kezelni az agresszív gyermeket. Mi az oka ennek a viselkedésnek és hogyan segíthetünk a helyzeten?

Gyakorolhat-e önuralmat a szülő, ha a gyermek dühöng? Meglehetősen nehéz, hiszen közben bármit mond a felnőtt, az szinte el sem jut a csemetéhez. Noha a gyermekek már az óvodás csoportban szeretik egymással összemérni erejüket és kialakítani egyfajta rangsort, ennek mindenképpen kulturáltan kell történnie. Csakhogy itt jön a probléma: az agresszív gyermek minden sérelemre – vagy annak vélt dologra – agresszióval reagál, illetve másokat bánt.

Tény és való – bármennyire is meglepő -, bizonyos helyzetekben a gyermeket még jutalmazza is a szülő az agresszióért. Amennyiben ugyanis egy kislányról kiderül, hogy verekszik, többnyire nyíltan elítélik viselkedését, ám egy fiú esetében anya és apa tulajdonképpen még büszke is arra, hogy a gyermek kiáll magáért, attól függetlenül, hogy megfeddik. Azt, hogy valójában örülnek belevalóságának, a csemete érzi – lányok esetében a szóbeli agresszióért is lehet büszke a szülő.

Másik eset, amikor a gyermeket jutalmazzák az agresszióért: amikor megszületik benne a felismerés, hogy ha elégszer rendez jelenetet, végül megkapja, amit akar. Mivel ezt látja, agresszív kitörései egyre gyakoribbá válnak. A jutalmazással a szülő nem segít az agresszív gyermeken. Az, hogy kitombolhatja magát, hátha utána jobb lesz a helyzet, sajnos nem vezet célra. Ha – rejtetten is, de – támogatjuk az agressziót, azzal az csak növekedni fog.

Az sem jó megoldás azonban, ha csak enyhe büntetést kap a gyermek. Nem ijed meg ettől jelentősen, de frusztráltsága nő és agresszívebbé válik. A komoly büntetést kapott csemeték esetében nyíltan kevésbé jön elő az agresszió, annál inkább jelentkezik viszont játék közben, vagy a hagyományostól eltérő magatartás formájában. Ráadásul, a lurkó sokszor csak addig „viselkedik”, amíg tudja, hogy rosszalkodására rájöhetnek. Ha tisztában van vele, hogy nehezen bukna le, bármit megengedhet magának.

Szakemberek szerint – akik kísérletek során vizsgálták a büntetés hatását -, a nem, vagy csak ritka esetben büntetett gyermek a legkevésbé agresszív. Ha ugyanis nem kap büntetést, nincs feszültséget keltő dolog, s nem táplálja semmi az agressziót. Ezek a gyerekek nem félnek a komoly büntetéstől, s a mindennapokban le mernek reagálni történéseket, helyzeteket: megengedhetik maguknak a dühöt, a haragot, s ez gyakran egy probléma megértésében, feldolgozásában is segít nekik.

Amennyiben jól szeretnénk kezelni egy agresszív gyermeket, önuralomra van szükségünk. A lurkónak ugyanis azt kell látnia, hogy a felnőtt higgadtan kezel egy problémát. Ebben az esetben nem válik maga sem dühössé, frusztrálttá egy kritikus helyzetben. Nem nehéz kitalálni: ha a gyermek azt látja, hogy anyja, apja frusztráltan dühöng, üt, verekszik, tör-zúz, illetve másokat okol, a csemete ugyanezt a módszert fogja alkalmazni hasonló esetben.

Túlérzékenység

Ma már nem titok ugyanakkor, hogy egyes gyermekek – s vannak ilyen felnőttek is – abszolút nem tudják elviselni a frusztrációt, s mindenre ugranak. Reális gondolkodásukat ilyenkor akadályozza a stresszhormon, melytől „elborul az agyuk”. A stresszhormonra egyes emberek jóval érzékenyebbek, mint mások, s ez az érzékenység már kisbaba korukban kialakul. Leggyakrabban azoknál tapasztalható, akiket hagytak csecsemőként sokat sírni, s egyedül hagyták őket. Az ilyen nőknek és férfiaknak a kutatók szerint fejletlenebb a homloklebenyük, mint másoknak. Ez a terület pedig felel a viselkedés tervezéséért, a gátlásokért és azért is, hogy az ember könnyebben oldja meg a problémáit. Ha stressz éri őket, nem tudják hatékonyan értelmezni a helyzetet és megoldásra törekedni, inkább agresszióval reagálnak.

Az agresszív gyermeknek úgy tudunk a legegyszerűbben segíteni, ha vele szemben rövid, határozott utasításokat alkalmazunk. Fizikai szempontból pedig szintén utasítsuk rendre: fogjuk kézen, tereljük máshová, nézzünk szembe vele. Ha egy konfliktus helyzet áll fenn, ne a hibást keressük elsősorban, hanem állítsuk le a verekedést, a vitát, a dühöngést. A helyzetet később is ráér kifejteni.

A bocsánatkérést lehet javasolni, de ne erőltessük. Amikor a csemete lehiggad, magától is rá fog jönni, hogy butaságot csinált és nem kellett volna így viselkednie. Akkor is ráér bocsánatot kérnie. Ha bocsánatkérésre késztetjük annak ellenére, hogy ő még mindig dühös, fokozzuk a frusztrációját és azt érjük el, hogy kétszínűnek érzi majd magát. Az agresszív gyermek profitálhat abból, ha drámajátékokon vesz részt. Ezáltal ugyanis könnyen megtanulhat asszertív módon, agressziómentesen kommunikálni.

Azoknak a szülőknek, akik agresszív gyermeket nevelnek, érdemes javasolni: járassák sportfoglalkozásra a csemetét. A keleti harcművészetek például igen sokat segíthetnek az agresszivitás csökkentésében, megszüntetésében. Az óvodában, iskolában pedig pszichológus segítségét is kérhetjük.

Forrs: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.