IQ kontra EQ 2011-03-01 Iskolatáska Megosztás: Tweet Teljesítmény-orientált világunkban a szülők gyakran azt tartják szem előtt, hogy gyermekük IQ-ja magas legyen. Nem árt azonban az érzelmeivel is foglalkozni. A gyermek későbbi boldogulásának, sikerességének kulcsa a magas IQ – vélik a szülők, és ebben van is igazság, csakhogy közben nem szabad elfeledkezni arról: bizony az érzelmi intelligencia, azaz az EQ is nagyon fontos. Az okos, de érzelmileg alulmotivált, mások érzelmeit átérezni, együttműködni kevésbé tudó fiatal ugyanis nehezen találja majd meg a helyét. Sokkal nagyobb szerepet játszik kutatások szerint a csemeténk későbbi sikereiben az, hogy milyen az érzelmi intelligenciája! Az IQ a munkához szükséges, az EQ azonban az előléptetéshez – fogalmaz egy szakember, aki tökéletesen leírta egy mondattal a lényeget. Az IQ-t semmiképp sem kell hanyagolni, de az érzelmi intelligencia fejlesztése épp olyan fontos. Azok, akiknél ez megfelelő szinten van, sokkal nagyobb önbizalommal bírnak, népszerűbbek társaik körében, és nem egyszerű őket lehangolni, még akkor sem, ha a kesergésre van okuk. Képesek optimisták maradni, és újult erővel belefogni valamibe. Jó szociális érzékkel bírnak, meg tudnak nyugtatni másokat. Bizonyára mindenkinek van rá példája az iskolás évekből: sokszor megtörténik, hogy nem az eminens diákok válnak sikeres felnőttekké. Nos, a jobban boldogulók titka az érzelmi intelligencia. Mindenki szívesen van vele… Ők azok, akiknek a társaságában jól érzik magukat az emberek, sőt, fontosnak érzik magukat. Empatikus képességével a magas EQ-val rendelkező ember átérzi a másik igényeit, gondját-baját, örömét, odafigyel rá, meghallgatja, tanácsot ad neki, ha kell. Az ő társas kapcsolatai tehát jobban működnek, mint azoké, akiknek kisebb az érzelmi intelligenciájuk. Rendszerint ügyesebben alakítják sorsukat, legyen szó akár a családi életről, akár házasságról, baráti kapcsolatokról. A magasabb EQ-val rendelkező egyén tisztában van saját erősségeivel, gyengeségeivel, és van önbizalma. Képes kezelni az indulatait, azaz van megfelelő önuralma is. Természetesen elegendő akaraterővel és kitartással fejleszthető az érzelmi intelligencia, de ne várjuk egyik napról a másikra csodákat. Ez egy hosszabb, hónapokig tartó folyamat. Első lépésben az EQ-ját fejlesztő fiatalnak tisztában kell lennie azzal, most milyen magas az érzelmi intelligenciája, és annak mely összetevőjét kell fejlesztenie. Az önuralmat? Az empátiát? Az ezekre épülő szociális készséget? Akaratos és magányos, aki nem tud uralkodni magán? Amikor egy helyzetben gondolkodás nélkül cselekszünk, vagy aggódunk, érzelmeink egyszerűen blokkolják a gondolkodást. Ilyenkor az történik, hogy a limbikus rendszerben található, diószerű képződmény, az agytörzset körülvevő amygdalához jut egyenesen a jel, anélkül, hogy keresztülmenne a gondolkodásért felelős neocortex-en, azaz a kérgen és a homloklebenyen. Szakértők szerint az érzelmeket ugyan nem tudjuk kontrollálni, de a rájuk adott reakciókat megtanulhatjuk kezelni. Talán nem véletlen, hogy a fiataloknál olykor a viselkedés és az érzelmek közti összefüggés nem egyértelmű – az agy prefrontális kérge ugyanis a tinédzserkor közepére fejlődik ki egészen. A kisgyermekeket tehát lehet korán magasabb érzelmi intelligencia elérésére nevelni. Fontos, hogy a gyermek képes legyen érzelmeit, indulatait kordában tartani, ez ugyanis nagyban befolyásolja az életüket. Sok kisdiáknál, akik kevésbé tudnak uralkodni magukon, tapasztalható, hogy akaratosak, frusztráltak és magányosak. Hogyan fejlesszük a gyermek EQ-ját? Ne hagyjuk magunk se, hogy érzelmeink vezéreljenek olyan helyzetekben, amikor inkább higgadtságra és ésszerű gondolkodásra lenne szükség. Mielőtt például kiabálni kezdenénk, számoljunk el tízig! Máris példát mutatunk. Ne csak arra figyeljünk, mit csinál a gyerek – ha rosszat is tesz -, hanem arra is, hogy miért. Ha viselkedését furcsának találjuk, tudjuk meg az okát. Mi az oka boldogtalanságának, elégedetlenségének? Miért haragszik, és az jogos-e? Segítsünk neki abban, hogy saját érzelmit megértse, elfogadja és tudjon rajtuk uralkodni. Magyarázzunk el neki racionálisan mindent. Ne hagyjuk órákig sírni például egy törött játéka miatt, mondjuk el neki, mennyi játéka van még és biztassuk inkább arra, hogy keressen másikat, vagy keressünk vele együtt. Segítsük az érzelmi intelligencia fejlesztésében. Tanítsuk arra, hogy tettei következményét mindig gondolja át. Ez meggátolja abban, hogy hirtelen döntsön, és indulatból tegyen valamit. Higgyük el, megéri az „edzés”, hiszen gyermekünk magasabb EQ-val nagyobb önbizalommal lesz megáldva, és megfelelő lesz az önértékelése. Arról nem beszélve, hogy nemcsak a szüleikkel, de környezetükkel is jobban megtalálják a hangot. Forrás:
