Boróka: a fűszertől a gyógylekvárig

A középkorban a borókáról azt tartották, hogy segít elűzni a gonoszt. Gyógyászati szempontból a bogyója a legértékesebb.

A közönséges boróka tűlevelő, örökzöld cserje vagy kis fácska, innen is kapta népies elnevezéseit: aprófenyő, borostyántüske, borókafenyő, fenyőtüske, stb. Gömbölyded, éretten kékesfekete színű, hamvas termései 2-3 év alatt érnek be, ezért egy fán egyszerre vannak jelen a különböző érési állapotú bogyók: a halvány zöldek a legfrissebbek, a bordók a tavalyiak, a szürkés/barnás színűek már 2-3 évesek.

Hol találkozhatunk vele?

A közönséges boróka egész Európában előfordul, nálunk főként a Duna-Tisza közén (pl. a Kiskunsági Nemzeti Parkban) valamint a Dunántúl déli részén terem vadon. A homoki társulások jellegzetes növénye, az Alföld egyetlen őshonos fenyőféléje. A 19. században az alföldi futóhomok megkötésére tömegesen telepítették. Meleg- és fénykedvelő, szárazságtűrő növényfaj.

Mire használják?

A közönséges boróka fanyar, édeskés-kesernyés termését, aromás gyantás fáját és leveleit évszázadok óta használják a népi gyógyászatban. A növényt a középkorban számos hiedelem övezte, úgy tartották, hogy segít elűzni a gonoszt. E célból kis zacskóba tették, és az ajtó fölé akasztották annak érdekében, hogy a lakókat megvédje az ártásoktól, rontásoktól. A ház bejárata mellé ültetett boróka a boszorkányokat volt hivatott távoltartani.

Elégetett fájának füstje a hiedelmek szerint védelmet nyújtott a leprával és pestissel szemben is. A második világháború alatt a francia betegápolók borókát égettek a kórtermekben a járványok kifüstölésére, igaz, nem sok sikerrel. A művészetekben is gyakran felhasznált motívum volt, a hagyományos szimbolikában a női erény jelképe, de a kínai Feng Shui-ban is ismerik, mint a tolerancia, megértés és empátia növényét. Jelentőségét mutatja, hogy a magyar női utónevek között is szerepel. Weöres Sándor gyermekversében szintén említésre kerül: „Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól a boróka ág”.

Mire jó a boróka?

A borókának csaknem minden része felhasználható. Gyógyászati szempontból azonban a boróka legértékesebb része az érett, sötétszínű bogyója, mely 1-3% illóolajat tartalmaz. Az illóolajat a friss vagy szárított bogyókból nyerik ki, különleges eljárással. A terméseknek ezenkívül jelentős cukor tartalma is van, emellett friss állapotban sok C-vitamint is tartalmaznak, ennek nagy része azonban a szárítás folyamán elbomlik.

Szüretelésekor a tövek alá ponyvát vagy fóliát terítenek, és az ágak óvatos ütögetésével rázzák le az érett bogyókat. Ezután a leszedett termések közül kiválogatják az éretlen zöld színűeket és a leveleket, ágdarabokat, majd vékony rétegben kiterítve árnyékos meleg helyen megszárítják.

A termés forrázata, tinktúrája ill. illóolaja vízhajtó hatású, mivel növeli a vese folyadékszűrő képességét, de enyhe görcsoldó és fertőtlenítő is. A boróka fűszerként is ismert, rendszerint a vadhúsok fűszerezésére használják. Serkenti az emésztést, étvágyjavító és gyomorerősítő hatású. Belsőleg történő használatának azonban ellenjavallatai is vannak. Állatkísérletekben leírták, hogy a boróka serkentheti a méhösszehúzódást, ezért terhes nőknek nem ajánlott fogyasztása.

Nagy mennyiségben irritálhatja a vesét, így veseproblémák esetén szintén kerülni célszerű az alkalmazását. Bedörzsölőszerként külsőleg felhasználva enyhíti a reumás, köszvényes és egyéb ízületi panaszokat, fájdalomcsillapító, izomgörcsoldó, csökkenti az ödémát. Masszázsolajban alkalmazva serkenti a vérkeringést, ezáltal méregteleníti a szervezetet. A kozmetikában gyulladt, zsíros bőrre ajánlják, mivel szabályozza a faggyúmirigyek működését. Miután a sejtek anyagcseréjét is ösztönzi, a cellulitis elleni készítményekben is megtalálható.

A visszeres, seprűeres, rossz keringésű lábak kezelésére, ápolására is alkalmazható. A boróka kátrányát, – amit a fájából nyernek – gyógyszappanok, kenőcsök, szeszes oldatok készítésére használják, különféle bőrmegbetegedések (pl. pikkelysömör) esetén.

A bogyókból gyógylekvár is készíthető, amelyet epe- és veseműködés-serkentő szerként fogyasztanak, valamint pálinkát is főznek belőle.

Fontos fűszer frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve. Különösen vadhúsok, mártások, pácok ízesítésére alkalmas, de szeszes italokat is fűszereznek vele (pl. gin, borovicska). Fája dekoratív, jól faragható és fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák, egyedi bútorok díszítésére, berakására szívesen használják. Alkalmazzák a ceruzagyártásban, hangszerkészítésben, de készül belőle ostornyél, pipaszár és sétapálca is. Mutatós növény, ezért kertek, parkok díszítőelemeként gyakran találkozhatunk vele. Régen kedvelt karácsonyfa volt, helyenként még ma is feldíszítik.

Háttérinformáció

Az adatok, információk forrása a Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat tudományos igényességgel állították össze a tanszék munkatársai. Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Central Europe program keretében, az ERDF társfinanszírozásával folyó Traditional and Wild projekt biztosítja.

Forrás: https://napidoktor.hu/