Reuma, de mégsem

Nemcsak felismerni nehéz, valójában még a kategorizálásában sincs egyetértés a szakemberek közt: legközelebb a reumához áll, de a fibromyalgia tünetei akár éveken át is félrevezethetik az orvost.

A ma ismert betegségek számához képes elenyésző azok mennyisége, amelyeket a szerteágazó tünetek miatt rettentő nehéz elsőre felismerni.

A fibromyalgia azonban ezen ritka kórok közé tartozik, a tünetek olyan sokfélék lehetnek, hogy a betegeket nagyon gyakran egészen más betegséggel kezdik kezelni, és akár több évbe is beletelhet, mire kiderül, valójában mi okozza a szűnni nem akaró izom- és szövetfájdalmakat.

Ez az ezerarcú kór leginkább a reumára hasonlít, esetenként pedig a csontritkulás álarcát veszi magára, hisz a fájdalom a terheléstől függ, hosszabb pihenés után nehezen mozdulnak a végtagok, és nem könnyű megkülönböztetni az izmok, ínszalagok fájdalmát az ízületi porcok okozta kínoktól. Ugyanakkor a laborvizsgálatok nem mutatnak ki értékelhető eltérést, a kezdeti szakaszban csökkenő szerotoninszint is csak az esetek töredékében jelentkezik.

Mindent egybevetve tehát azért telik hosszadalmas procedúrába és sokszor nem megfelelő terápiák sorozatába a végső felismerés, mert nem a fibromyalgiát tudják diagnosztizálni, hanem a többi, hasonló tünettel járó betegségeket egymás után kizárni.

A mozgásszervi tüneteken túl (fájdalmas végtagok és izomfeszülés) produkálhat keringési zavarokat, a depresszióhoz hasonló motiválatlanságot és lehangoltságot, továbbá felelős lehet emésztési zavarokért, de az egyszerű fejfájásért is.

Gyanakodhatunk, ha az inak és izmok nyomásra fájdalmasak, elsősorban az úgynevezett tapadási pontokon, illetve duzzanat és ödémák ezeken a területeken.

Mivel a szöveteket is érinti, árulkodó jel lehet az ízületektől teljesen független területeken is megjelenő érzékenység, mint a has vagy a fejbőr. Ritkán hólyagproblémákkal vagy nyelési nehézségekkel is jár. Tulajdonképp a szakirodalom szerint annyiféle tünet társulhat a fibromyalgiához, hogy közülük néhány biztosan illik ránk is – érthető hát, ha még az igazán jó szakembereken is kifog a felismerése.

Kialakulásának okai körül legalább akkora a bizonytalanság, mint a felismerésében, de az biztos, hogy súlyosbítja a tüneteket a hideg, a túlzott igénybevétel (a túlsúllyal és a rossz testtartással együtt), egyes fertőzések, valamint a gyenge ínszalagok és a stressz, ám nem bizonyított az ok-okozati összefüggés, csak a betegség és a tünetek párhuzamos jelenléte.

A kezelése jellemzően csak tüneti kezelés, általánosságban épp a sokfélesége miatt nem is lehet kialakítani terápiát rá. Érdekesség, hogy gyakran alkalmaznak gyógynövényeket és alternatív módszereket, illetve ha bizonyos rizikófaktorokat egyértelműen be tudunk azonosítani, akkor ezeket kell kezeléssel csökkenteni: stresszoldás, gyógytorna, gyógynövényes fájdalomcsillapítás.

Forrás: