Alvás nyitott szemmel

Az alvás az az állapot, amikor a szervezetünk energiával töltődik fel. Bárki tapasztalhatja ezt a mindennapi életben, ha lehunyja a szemét és megfelelő az alváskészsége.

Még az egyébként éjszakai órákban optimálisan működő szervezet is hálás tud lenni, például egy kis ebéd utáni szundiért. Miért van ez? És egyáltalán: csak csukott szemmel lehet aludni? Az alváskutatás izgalmas kérdéseire éppúgy nincs egzakt válasz, mint arra sem: miért nem egyforma az alvásigénye az embereknek?

Az azonos életkorú és élethelyzetű páciensek körében végzett megfigyelések éppoly eltérőek, mint például az étvágyuk vagy a mozgásigényük. Nagyjából igaz, hogy ahány ember, annyiféle alvásigény, ami persze függ a testi meghatározottságtól éppúgy, mint a körülmények befolyásától.

De térjünk vissza a rövid nappali, vagy úgy is nevezhetjük, másodperces alvásra. Ami persze lehet ennél egy kicsivel több is, a körülményektől függően.

Érdekes megfigyelés, hogy ilyen élethelyzetekben nem fokozatos elalvásról van szó, hanem hirtelen tör ránk az alvás igénye. Az egyik pillanatban még ébren vagyunk, a másik pillanatban már alszunk.

Igen gyakori olyan élethelyzetekben, amikor az intenzív figyelem, például autóvezetés közben, hirtelen csökken a koncentráló képességünk, vagy éppen a monotónia váltja ki az álmosító hatást.

Ránk tör tehát a alvás igénye, az alváskésztetésünk hirtelen a magasba szökik, és ha ilyenkor félrehúzódunk egy kis megállásra, bizony néhány másodperc is elég ahhoz, hogy frissen ébredjünk. És erre a kis időre is nagy szükségünk van.

Hagyjuk a szervezetet, hogy bepótolja az elmúlt éjszaka, vagy a korábbi ki tudja hány rosszul átaludt éjszakák hiányát: bóbiskoljunk nyugodt körülmények között úgy, hogy nem zavarunk másokat és bennünket is békén hagynak.

Mi történik ilyenkor? Energiát kapunk, erőt az ébrenléthez, a további úthoz.

És akkor mos a címben feltett kérdésre térve: lehet nyitott szemmel aludni? A szó hagyományos és megszokott értelmében nem. Hiszen azok a folyamatok, amelyek az alváshoz kapcsolódnak, mindenképpen a szemhéj lezáródását, az izmok elernyedését kell, hogy kiváltsák.

Az az idősík, amelyben az alvás zajlik, nem köthető az ébrenléthez. Éppen ezért nagyon megtévesztő lehet, ha valaki nyitott szemmel is képes úgy relaxálni, hogy a hiányzó energiáinak egy részét akár pótolhatja is. De nem alvással. A pihenést ugyanis eddigi tapasztalataink és a mai ismereteink szerint mással nem lehet pótolni, csak alvással.

Forrás: