Hogyan mondjam el? 2012-02-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet Mikor, mit, hogyan? – általában ezek a kérdések, amelyeket a szülők, a pedagógusok, a gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozók feltesznek maguknak, ha a szexuális felvilágosítás kerül szóba. “Hadd tegyem hozzá a következő kérdést is: ki mondja el, ki beszéljen róla?” – ez már Forrai Juditnak, a SOTE Népegészségügyi Intézet munkatársának a véleménye, aki a téma egyik kiváló szakértője. A szexualitás témája sokáig tabuként kezelt, titokzatos, nem illő beszédtémának számított, ha mégis szóba került, csak amúgy "szőrmentén", virágnyelven, mára viszont fontos helye van a fiatalokkal történő kommunikációban – és nem véletlenül. Ahogy a doktornő mondja, a fiatalok biológiailag gyorsan érnek, érdeklődésük gyakran idő előtt fordul a nemiség felé. Felmérések mutatják, hogy a 13-14 évesek 50 százaléka rendelkezik már szexuális jellegű tapasztalattal, és a 15-16 évesek nagy része már aktív szexuális életet él. – A korábban feltett kérdéseknek szinte mindegyike felesleges – hangsúlyozza Forrai Judit. – És hogy miért? Mert az az idő már régen elmúlt, mikor a szülők izgatottan várták, hogy a gyerek, a fiatal elérkezzen abba a korba, amikor már fel lehet, fel kell világosítani a szexuális élet legfontosabb dolgairól. Annak a bizonyos nagy beszélgetésnek bizony lejárt az ideje. Ugyanis nem kampánytémáról van szó, hanem folyamatról, vagyis a felvilágosítás már az óvodában, a gyerek eszmélésének idején kezdődik, és korának, érettségének megfelelően mindvégig tart, amíg erre szükség van. Nem mindenki alkalmas a szerepre A kicsik kíváncsisága kezdetben csak anatómiai jellegű, a fiú és leány "másságát" firtatják, a gyerek születésének titkai izgatják őket, és kérdéseikre válaszolni kell. A "ki válaszoljon" kérdés a szakember véleménye szerint azért helyénvaló, mert nem mindenki alkalmas erre a szerepre. A legjobb az lenne, ha a szülő tenné meg ezt, de a legtöbb szülő – sajnos ki kell mondani – alkalmatlan erre. Pedig az ideális az lenne, ha a családon belül alakulna ki az a bizalmi légkör, amelyben a gyerek mindig mindenről bátran kérdezhet, és menet közben, korának megfelelő, jó válaszokat kap, érthetően, őszintén, világosan, egyszerűen. Az így "felvilágosított" gyerek tudatosabban, felkészülten jut el abba a korba, amikor már önmaga képes felelősen dönteni arról, hogy miként élje szexuális életét. A szülők általában halogatják az őszinte beszélgetést, a pedagógusokra várnak, de az általános iskola "szűkre szabott" osztályfőnöki órái, melyeken a testkultúrától az egészséges táplálkozásig sok mindenről szót kell ejteni, nem igazán megfelelő fórumok a szexuális problémák megtárgyalására. Ezért leginkább az idősebb társak, barátok vállalják a "jól értesült" szerepét, így egymástól hallva, sokszor felületes vagy téves dolgokat fogadnak el helyes elméletként vagy gyakorlatként, azt gondolva, hogy ők már többet tudnak a felnőtteknél. – A helyesen, folyamatosan felkészített tinédzser magabiztosabb felnőtt lesz, felelősebb is, könnyebben eligazodik a társas kapcsolatokban, megtanulja, hogy a szexuális élet felelősséggel és veszélyekkel is jár – magyarázza a doktornő. – A tiltás önmagában nem elég. A "még fiatal vagy hozzá", vagy "te még nem érted ezeket a dolgokat" nem jó, nem célravezető mondatok. Meg is kell magyarázni az okokat. A nem kívánt terhességtől, a védekezés lehetőségein keresztül a nemi úton terjedő betegségekig sok minden beletartozik a felvilágosítás folyamatába. "Titokdoktor" Forrai Judit közlése szerint van néhány ország, ahol ezt a kérdést példamutatóan tárgyalják. Köztük említi Hollandiát, ahol valóban óvodás korban elkezdik a nemi szerepek tisztázását, a családi életre történő okos felkészítést. Ugyancsak itt működik a "titokdoktor" intézménye is, ami azt jelenti, ha a gyereknek bármi gondja van – ha például zaklatás, szexuális bántás, agresszió éri -, nyugodtan négyszemközt elmondhatja értő szakembernek, nem rendőrségi szobák komor falai közt kell vallomást tennie. – Mi évek óta működtetünk egy kiemelten közhasznú alapítványt Szexedukáció elnevezéssel, amely felvilágosító előadásokkal, kiadványokkal segít eligazodni szakembereknek és laikusoknak ebben a szövevényes témakörben – jegyzi meg a doktornő. Az okos, magyarázó, felvilágosító szavak sokat érnek, a nagy beszélgetés helyett a folyamatos párbeszéd a célravezető, de leginkább a felnőttek, a család, a szülők példája az, ami minden szónál többet mond. A fiatalok figyelnek, észreveszik a pozitív és a negatív példákat egyaránt, megjegyzik, lemásolják. A jó minta fél siker, az okos szó, az őszinte beszélgetés a ráadás, és egyben záloga is az eredménynek. A szülők, nevelők felelőssége igen nagy a fiatalok időben történő, koruknak, érdeklődésüknek megfelelő felkészítésében, hiszen a szexuális kultúra fontos része az érzelmi életnek, a boldog felnőttkornak, a sikeres, példamutató családoknak. Forrás:
