Gyógynövénygyűjtési kisokos

Tudatos és egészséges életmódra törekedve egyre többen és mind gyakrabban használunk a gyógynövényeket a szintetikus gyógyszerek helyett.

Sok gyógynövénnyel erdőn-mezőn járva egyszerűen és gyakran találkozhatunk

Sokakban fogalmazódott meg már a gondolat, hogy kedvenc gyógynövényeinket, akár saját kezűleg is begyűjthetjük egy-egy családi kirándulás, séta során. Ahhoz azonban, hogy az általunk gyűjtött, megszárított, esetleg fel is dolgozott gyógynövényeket később nyugodt szívvel használhassuk, vagy adhassuk családtagjainknak és szeretteinknek, ismernünk kell a gyógynövénygyűjtés írott és íratlan szabályait.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, a gyűjtésükkel kapcsolatos információkat és a növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, melyek a szakszerű gyógynövény gyűjtés legfontosabb szabályai.

A növény felismerése…

Az első és legfontosabb szabály a gyűjteni kívánt faj pontos ismerete, különös tekintettel azokra a küllemi (morfológiai) bélyegekre, amelyek alapján más hasonló rokonfajoktól megkülönböztethetőek. Sok esetben egy növénycsaládba több külsőre, nagyon hasonló, de eltérő hatóanyagtartalmú gyógynövény is tartozik, melyek közül értékes drogot nem mind ad.

A hárs fajok esetén például, csak a kis- és nagylevelű hárs gyűjthető és készíthető belőle otthon is biztonsággal fogyasztható gyógytea. A hazánkban szintén gyakori, ezüsthárssal nem szabad összekeverni, mivel az a virágzatokon található csillagszőrök jelenléte miatt allergén hatású.

Néhány gyógynövény esetén fokozottan fontos a fajok pontos felismerése a közeli rokon mérgező fajok miatt, mivel ezek a fajok nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, de hasonló élőhelyen is fordulnak elő. Jó példa erre a gyöktörzséért gyűjtött mezei zsurló és mérgező alkaloidot tartalmazó rokona, a mocsári zsurló. Vagy az igen kedvelt, virágáért és bogyójáért gyűjtött fekete bodza, melyet a mérgező gyalogbodzával keverhet össze a gyakorlatlan gyűjtő.

Az erős hatású, mérgező növényeket már a begyűjtés során külön kell kezelni a többi, enyhe hatású gyógynövénytől, ügyelve arra, hogy ne keveredjenek össze az anyagok. Ilyen esetekben ajánlott a védőkesztyű használata, kerülni kell a száj és szem érintését és hazatérve fontos az alapos kézmosás is. Nagy figyelmet és védelmet érdemelnek a veszélyeztetett és védett fajok, ezeknek a gyűjtése szigorúan tilos.

Mely részét kell gyűjteni a növénynek?

Általában a növénynek azt a részét gyűjtjük, amiben a legmagasabb a hatóanyagtartalom. Ha például a mezei cickafark herbáját gyűjtjük, legfeljebb 40 cm-es szárral szedjük a virágzó hajtásokat, mivel a szár alig tartalmaz illóolajat. A virágáért gyűjtött kamilla esetén a virágzati szárak hossza ne legyen túl hosszú (legfeljebb 5 cm). Csipkebogyó esetén az elfeketedett és túl világos, míg borókánál az éretlen, zöld színű bogyókat nem szabad begyűjteni.

Mikor kell gyűjteni?

Alapvető szabályként elmondható, hogy napos, száraz időben célszerű gyűjteni, a párás, esős napok nem alkalmasak gyógynövénygyűjtésre. A gyűjtés időpontját a hatóanyagtartalom határozza meg. Bár vannak bevált tradíciók, de az optimális időpont minden fajnál más. Azt, hogy mikor érdemes gyűjteni, alapvetően meghatározza, hogy mely részét gyűjtjük egy növénynek.

A gyökerükért, gyöktörzsükért (orvosi ziliz) gyűjtött fajokat ősz végén-tavasszal, a kéreg drogot (kutyabenge) adókat kora tavasszal, a leveleket teljesen kifejlett állapotban (lándzsás útifű), a virágokat pedig nyílás kezdetén (hárs) gyűjtik.

Hol gyűjthetünk?

Elsőre talán nem is gondolnánk, de igen fontos helyesen megválasztanunk azt a helyet, ahol gyógynövényeket gyűjtünk. Tilos gyógynövényeket gyűjteni azokon a területeken, amelyek bármilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Ajánlatos kerülni az út menti területeket is, itt ugyanis magas lehet a növények por- és nehézfém szennyezettsége, különösen jellemző utóbbi a csalánra. Szántóföldek környékén szintén nem tanácsos gyűjteni, mivel ezeken a helyeken a korábban kijuttatott növényvédőszerek, toxikus anyagok halmozódhatnak föl a növényekben.

Hogyan?

Ahhoz, hogy jó minőségű drogot tudjunk begyűjteni, nélkülözhetetlen a célnak megfelelő eszközök használata: mindig legyen nálunk metszőolló, kés, kesztyű. A sérülékeny, érzékeny virágokat kosarakba, a terméseket, bogyókat vödrökbe, a kevésbé érzékeny hajtásokat és gyökereket zsákokba gyűjthetjük.

Végül a legfontosabb: a fenntarthatóság…

Hogy nemcsak mi, de később gyermekeink, unokáink is élvezhessék a természet ajándékait, eredeti épségében kell azt megőriznünk a következő generációknak is. Gyűjtés során tudatosan törekednünk kell, arra hogy az élőhelyek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg.

Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy mindig kíméletesen gyűjtsük be a növényi részeket, úgy hogy ne pusztuljon el a növény. A fás növényeknél (hárs, boróka) sose az ágak megcsonkításával gyűjtsük be a virágdrogot vagy bogyót. A herbát adó fajokat (kisezerjófű, mezei cickafark) pedig nem szabad gyökerestül kiszakítani a földből!

Azzal is kímélhetjük környezetünket, gyűjtőhelyünket, ha nem minden évben ugyanazon a területen gyűjtjük be szokásos éves gyógynövény szükségletünket.

Forrás: https://napidoktor.hu/index